Unfix workshop az agilis projektmenedzsment és az adaptív szervezeti működés témájában
Nagy érdeklődés mellett zajlott le 2026. május 9-én az „Új utakon” elnevezésű Unfix workshop, amely az agilis projektmenedzsment, a szervezeti alkalmazkodás és a csapatok rugalmas működésének kérdéseivel foglalkozott.
A program célja az volt, hogy a résztvevők ne csak elméleti modellekkel találkozzanak, hanem konkrét szervezeti helyzeteken, gyakorlati mintákon és közös problémamegoldáson keresztül vizsgálták meg, hogyan lehet egy szervezet működését eredményesebbé, tanulóképesebbé és alkalmazkodóbbá tenni.
A workshopot Janovszki Zsolt vezette, aki évek óta tanít az Óbudai Egyetemen és azon belül az agilis műszaki projektmenedzsment szakmérnök/szakember szakirányú továbbképzésen; több mint húszéves üzleti tapasztalattal rendelkezik az agilis projektmenedzsment sikerre vitelében. 2009 óta foglalkozik nagyvállalati agilitással, 2017 óta pedig a skálázott nagyvállalati agilitás kérdéseivel.
Az eseményen mintegy 20 résztvevő, négy csoportban dolgozott, a hallgatók aktív jelenléte mellett Zsolt számára külön megtiszteltetés volt, hogy a Karon oktató kollégák is bekapcsolódtak a közös munkába. Így a workshop valódi szakmai párbeszéddé vált hallgatók, oktatók és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek között.
A program egyik kiindulópontja az agilis gondolkodás ismert alapelve volt. A csapatok rendszeres időközönként megvizsgálják, hogyan válhatnának hatékonyabbá. Ezután ennek megfelelően finomhangolják és módosítják saját működésüket.
A workshop ezt a gondolatot kapcsolta össze az Unfix szemléletével és a Dynamic Reteaming megközelítésével. A résztvevők azt vizsgálták, hogy a csapatoknak nem kell minden helyzetben véglegesen rögzített egységekként működniük. Bizonyos helyzetekben éppen az ad nagyobb alkalmazkodóképességet, ha a szervezet tudatosan kezeli a csapatok állandóságát, átjárhatóságát és időszakos újraszerveződését.
A közös munkában fontos szerepet kaptak az Unfix kártyák is. A résztvevők ezek segítségével rakhatták ki az általuk felvetett problémákra adható lehetséges szervezeti megoldásokat. Az Unfix mintanyelve abban segítette a csoportokat, hogy ne kész receptekben gondolkodjanak, hanem kombinálható működési mintákban.
Ez a megközelítés különösen hasznos volt a csoportmunkák során. A résztvevők saját tapasztalataikból és szervezeti helyzeteikből indultak ki. Ezekre kerestek olyan megoldásokat, amelyek nemcsak elméletben értelmezhetők, hanem a gyakorlatban is kipróbálhatók.
Minden munkakör végén a csapatok bemutatták, mire jutottak. Elmondták, hogyan tudtak az Unfix pattern language segítségével jobban alkalmazkodni az adott helyzethez. Arra is kitértek, hogyan látnák elképzelhetőnek, hogy az útmutatások és a minták alapján azonnal hozzáfogjanak egy-egy feszítő szervezeti helyzet javításához.
A workshop egyik fontos tanulsága az volt, hogy az adaptív működés nem feltétlenül nagy átszervezésekkel kezdődik. Sokszor már az is jelentős előrelépést hozhat, ha tisztábbá válnak a felelősségek, a döntési pontok és az együttműködési fórumok. Ugyanilyen fontos az is, hogy a szervezet felismerje, hol van szükség rugalmasabb kapcsolódásra a különböző szereplők között.
Külön témaként jelent meg az alulról induló változás kérdése is. Ez erősen hierarchikus szervezetekben különösen izgalmas probléma. Sok helyen a változás igénye már a munkatársak, projektvezetők vagy középvezetők szintjén megjelenik, miközben a formális döntési jogkörök továbbra is felül koncentrálódnak.
A csoportok azt vizsgálták, milyen mozgástér létezik ilyen környezetben. Hol lehet elkezdeni a működés javítását? Milyen fórumokat, döntési mintákat és együttműködési formákat lehet kialakítani akkor is, ha nincs teljes szervezeti átalakításra szóló mandátum?
A résztvevők végig rendkívül aktívak voltak. Sokat kérdeztek, figyelmesen dolgoztak, és több saját példát is behoztak a közös gondolkodásba. Ez jól mutatta, hogy az adaptív szervezeti működés kérdései nemcsak elméletben érdekesek, hanem nagyon is kapcsolódnak a mindennapi vezetői és projektmunkához.
A workshop egyik fontos üzenete az volt, hogy az agilitás nem pusztán módszertani kérdés. Nem csak arról szól, hogy egy szervezet Scrumot, Kanbant vagy más keretrendszert vezet-e be. Legalább ennyire fontos, hogy tudatosan alakítsa saját működési mintáit, döntési mechanizmusait és együttműködési formáit.
A sok kérdés és hozzászólás miatt a program rendkívül élővé vált. Az eredetileg tervezett utolsó témára, a value streamek, vagyis értékáramok rendszerérnek részletes feldolgozására végül már nem maradt idő. Ez azonban inkább a workshop sikerét jelezte. A közös munka olyan mélységet ért el, amely a résztvevők számára tényleges „aha” élményekkel gazdagította témák feldolgozását.
A program jól példázta, mennyire fontosak azok az egyetemi események, amelyek összekötik az elméleti tudást a gyakorlati szervezeti tapasztalatokkal. Az Unfix workshop interaktív, gondolatébresztő és gyakorlatorientált programként segítette a résztvevőket abban, hogy új szemszögből tekintsenek a csapatokra, a döntésekre és a szervezeti változás lehetőségeire.
A visszajelzések alapján a résztvevők nemcsak új fogalmakkal és modellekkel gazdagodtak, hanem olyan gyakorlati mintákat is kaptak, amelyek alapján azonnal el lehet kezdeni egy-egy konkrét működési probléma javítását.
Janovszki Zsolt
