„Jó szerencsét!” – Mélyművelésű bányába látogattak a Bánkisok
A Robbantások hatása a környezetben tantárgy keretein belül mélyművelésű bányába látogattak a Robbantástechnikai szakmérnök képzés hallgatói és a Felnőttképzési Központ munkatársai.
A szlovákiai Gömörhorka (szlovákul: Gemerská Hôrka) község mellett található kalcium-szulfát (CaSO4) bánya szinte a teljes középeurópai régió számára biztosítja a gipsz előállításához szükséges alapanyagot.
A mélyművelésű bányában végrehajtott foglalkozás azért is fontosnak és kiemelkedő jelentőségűnek számít, mert hazánkban az utolsó bánya a Bakonyoszlop II-es üzem volt, amely 2020-ban befejezte a termelést és 2022-ben végleg lezárásra került. Ebből adódón nincs arra lehetőség, hogy hazai bányában fejleszthessék ismereteiket a leendő Robbantástechnikai szakmérnökök, szakemberek.
A Magyar Robbantástechnikai Egyesület együttműködésével és a Felnőttképzési Központ támogatásával sikerült megteremteni azt a lehetőséget, hogy hallgatóink ne csak a tanterem falai között, hanem gyakorlati foglalkozás keretében sajátítsák el az igazi bányászat ismereteit. Mint vendéglátónktól megtudtuk a szlovák szakterminológia bányaként a mélyművelésű bányát értelmezi, a felszíni bányákat kőfejtőként emlegetik.
A gömörhorkai bánya vezetője, Dr. Lőrincz Árpád PhD. fokozatos okleveles bányamérnök fogadta a foglalkozáson résztvevőket, érdeklődőket. A Weindl Gáspár díjas robbantásvezető neve már-már fogalom a szlovák-magyar robbantástechnika területén. Több mint 60 fordítása jelent meg a bányászattal kapcsolatosan nyomtatott formában, és rendszeresen publikál bányászati szaklapokban magyar és szlovák nyelven. Miniszteri kitüntetésben részesült bányásztevékenységéért, a 25 föld alatt töltött évért, de a katonai robbantástechnika terén nyújtott szaktudását és publikációs tevékenységét is elismerték már.
A szakmai látogatás egy munkavédelmi és biztonsági oktatással kezdődött, illetve ellenőrzésre kerültek azok a kötelező felszerelések, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a föld alatti tevékenységek végrehajtásához. Miután mindenki elsajátította a legfontosabb biztonsági szabályokat, kiosztásra kerültek az egyéni légzőkészülékek és elindult a csapat a bánya bejáratához. Ez a helyszín mindenki számára kuriózumnak számított, hiszen a képzésvezető kivételével még senki sem járt ezen a helyszínen.
Mint megtudtuk a legfontosabb a biztonság:
„- a munkagépeket úgy kell elengedni, hogy a falhoz húzódunk és a kezelő felé világítunk, mert a láthatóság a bányában igencsak nehézkes;
– ha valaki eltéved akkor a bányafalon lévő jelzéseket követve valamelyik kijáratot meg fogja találni és a lezárt kijárat kulcsa belül a falon megtalálható;
– ha gyalogosan találkozunk a bányában dolgozókkal akkor a hangos „Jó szerencsét!” köszöntéssel üdvözöljük…”
Magában a bányában valóban elveszti az ember a tájékozódás képességét, sötét van, huzat, sok helyen por és néhol bokáig érő víz. Ha mondhatok ilyet, ez nem az a hely, ahol az ember komfortosan érzi magát. A bányán belül a szintkülönbségeket létrán mászva küzdöttük le, majd lassan elérkeztünk oda, ahol a munkagép már javában készítette elő a robbantáshoz szükséges furatokat. Leírhatatlan hanghatások és látvány, valamint olyan érzés, hogy az ember most éli át egyik meghatározó élményét. Magában a bányában bemutatásra került a robbanóanyagot és gyutacsokat rejtő bányabeli raktár, információt kaptunk annak kialakítási és biztonsági szabályairól, működési rendjéről.
A bányán belüli állapotokat leküzdve megtekinthettük a látogatást megelőző robbantás eredményét és a hallgatók rendkívül sok információt szereztek mind a fúrásról, mind a robbanóanyag elhelyezéséről, illetve a kitermelés és bánya alakítás mozzanatairól. Annak érdekében, hogy a bányászok végrehajthassák a napi robbantási feladatukat elindultunk a bánya kijáratához. Miután mindenki biztonságosan elhagyta a bányát, megköszöntük a foglakozást valamennyi bányaterületen dolgozónak és a biztonsági felszereléseket leadva elindultunk a következő foglalkozási helyszínre, a rozsnyói Bányászati múzeumba.
Nem hittük, hogy mélyművelésű bánya után még fokozható az a hangulat és élmény, amit addig kaptunk. „A több mint százéves rozsnyói Bányászati múzeum, Szlovákia három specializált bányamúzeumának egyike és a járási honismereti múzeum szerepét tölti be. Célja nemcsak a bányászat és a kohászat emlékeinek őrzése, de különböző diszciplínák gyűjteményének az őrzése is. A bányászat és a kohászat tárlata egy 1905-ben épült, erre a célra szolgáló, impozáns épületben található, amely a hozzáférhető anyagok alapján Közép-Európában a bányászat és kohászat muzeális művészetének legrégebbi épülete.
A geológiai-ásványtani részben Gömör lelőhely-térségeiből származó értékes ásványok keltik fel a figyelmet. A bányászati és kohászati technikát ismertető részben a látogató ezen szakágak fejlődéséről egy egységes képet kap, elsősorban a gömöri térséget illetően. A legértékesebb kiállított tárgyak közé a középkori bányász kéziszerszámok, munkaeszközök, fa bányaszivattyú, vontatóteknő, fúró, mérő és világító technikai eszközök tartoznak. A kiállítás összefüggő, egységes és egyedülálló részét képezik az épület pincehelységeinek Bánya-munkahelyei, ahol a látogató konkrét elképzelést szerezhet a munkafeltételekről és a bányász földalatti munkájának módjáról.” Hihetetlen alapossággal és korhűen összeállított, lebilincselő utazásban volt részünk a bányamúzeum valamennyi tárlatán.
Hallgatóink rengeteget hasznos, szakmai ismerettel gazdagodtak és részesei lehettek egy olyan kihívásokkal teli szakma napi életének, ami hazánkban sajnos már teljesen a feledés homályába merült. Ki tudja, lehet, hogy épp egy Bánkis Robbantástechnikai szakmérnök vagy szakember lesz az, aki ezt a gyönyörű, de megerőltető szakmát újra felvirágoztatja hazánkban.
Szerző: Dr. Daruka Norbert képzésvezető
Fotó: Andriska Gergő és Dr. Daruka Norbert
Videó
Képgaléria
