Bánki Donát
1859. június 6-án Bakonybánk községben született Bánki Donát, korának legnagyobb gépészmérnöke, a Budapesti Királyi József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Édesapja Löwinger Ignác körorvos, családjával – Donát fia 8-9 éves kora körül – a Veszprém megyei Lovászpatona nagyközségbe költözött, ahol gyógyító munkája mellett sok időt szentelt gyermekei oktatására. Bánki Donát részben még a középiskolai tananyagot is a családi házban sajátította el, de középfokú tanulmányait végül Budapesten fejezte be. Ezt követően a Műegyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, ahol tanulmányait 1880/81-ben fejezte be. Már negyedéves korában megnyerte első pályázatát a gázmotorokról szóló tanulmányával.
Az iparosodó hazai környezetben kezdte – felsőfokú tanulmányai befejeztével – mérnöki tevékenységét. Az első évben a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként dolgozott, majd 17 éven át (két év műegyetemi konstruktori munkásságot is beleértve) tevékenykedett a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban, kezdetben konstruktorként, majd osztályvezetőként, s végezetül 8 évet főmérnökként. Életpályájának ezen időszakában gépszerkesztőként közreműködött a budapesti gabonaelevátor, a Mechwart-eke megtervezésében, jelentős szabadalmi tevékenységet folytatott a gázmotorok és a belsőégésű motorok terén. Ezen időszakra esik a közvélemény előtt talán legismertebb találmánya, a Bánki-Csonka féle karburátor szabadalmaztatása.
1899-ben kinevezték a Budapesti József Műegyetem II. Gépszerkezettani (Gépelemek és Emelőgépek) Tanszékére professzornak, majd 1900-ban átvette az abból kivált III. Gépszerkezettani (Hidraulika és Hidrogépek) Tanszék vezetését. 1901-ben jelent meg a “Gyakorlati hydraulika és hydrogépek” című jegyzete I.-II. kötete, melyet előadásai alapján Misángyi Vilmos és Hoffmann Miklós adott ki.
1902-ben készült el új gondolatát megvalósító elsőkerék-hajtású gépkocsija, mellyel az akkor általánosan elterjedt hátsókerék-hajtás problémáit kívánta kiküszöbölni. Az általa tervezett és a Ganz-gyárban elkészült automobilnál a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette fel, s az első kerékpár tengelyére helyezte.
Az 1908-as USA-beli tanulmányútját követően a repülés iránt érdeklődik. Ahogy a “Repülogépek gépi kormányzása” című, a Magyar Aeroszövetség hivatalos lapja 1913 számában kiemeli: “A légi utazás biztos csak akkor lehet, ha gépi berendezéssel tudjuk kormányozni…” Ennek kifejlesztése érdekében hidraulikus szervomotorból álló stabilizátort szerkesztett és szabadalmaztatott 1909-ben.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, s 1912. december 16-án tartotta “Folyadékok mozgása hajlított csatornákban” című székfoglalóját. 1916-ban jelent meg “Energiaátalakulások folyadékokban” című könyve, mely a tervezők alapvető kézikönyvévé vált. A művet a Mérnökegylet Cserháti-díjjal és Egyesületi Aranyéremmel jutalmazta. A könyv 1922-ben a berlini Springer kiadónál németül is megjelent.
A századfordulót követően jelentős érdeklődés irányult a vízi energia hasznosítása irányába, a kis és közepes esésű patakok és folyók energiájának hasznosítására. Bánki egyszerű és olcsó turbinát szerkesztett, melyet 1917-ben ismertetett kéziratként “Neue Wasserturbine” címmel, majd 1918- ban a Molnárok Lapjában mutatta be magyar nyelven.
Bánki Donát alkotásai közül mértékében is kiemelkedő a Vaskapu-vízerőmű terve.
Bánki Donát jelentős gépszerkesztői munkássága, szabadalmi tevékenysége mellett magas hivatástudattal látta el oktatói tevékenységét. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hallgatói felkészülését előadási jegyzetekkel segítse.
Professzori tevékenysége során a mérnökképzésben bevezette a laboratóriumi képzést.
Bánki Donát munkásságát, alkotásait áttekintve az utókor csodálattal adózik tevékenységének. 1922. augusztus 1-én alkotó ereje teljében elhunyt tudós 136 hazai és külföldi publikációt hagyott hátra az utókor számára. Pályafutását példaképül állíthatjuk minden mérnök, az alkotó műszaki értelmiség elé.
Történetünk és történeti tények
Az iskola története 1879-től, a Budapesti Állami Közép-Ipartanoda alapításától íródik. A kiegyezést követő ipari és gazdasági fellendülés igényelte a középszintű szakembergárda nevelését, művezetők képzését. Ugyancsak időszerűvé vált az iparosok továbbképzése. E kettős célt szolgálta a Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter által létesített Budapesti Állami Közép-Ipartanoda, mely 1898-tól Magyar Királyi Állami Felső-ipariskolaként működött.
A legendás hírű Felsőipariskola, a Technológia, – ahogy nemzetközileg is ismertté vált – a magas színvonalú elméleti és gyakorlati képzés összhangjának megteremtésével adott példát az utódoknak. Hauszman Alajos által tervezett, a Pesti Napló Krónikása szerint “a magyar iparügy palotá”-jának nevezett épületben a korszak legkiválóbb tanárai adták át tudásukat a fiataloknak, közöttük is kiemelkedett Petrik Lajos, Jalsoviczky Géza, Edvi Illés Aladár, Faragó Ödön, Lencz Ödön, Arany Dániel személye, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Az iskola első igazgatója Hegedűs Károly volt. A tanítványok közül világhírre tett szert Galamb József a FORD T autómodell tervezője.
Nagy megtiszteltetés volt, hogy az iskola nagy sikerrel (“grand prix” díjat nyert) vett részt 1900-as párizsi világkiállításon. Hasonlóan kiemelkedő siker jellemezte az iskola tanárainak, szakoktatóinak közreműködését az 1906-os milánói világkiállítás megrendezésében és a kiállítási tárgyak elkészítésében.
A századforduló utáni években – talán éppen az elért eredmények hatására – rohamosan növekedett a jelentkezők és a felvételt nyert és a végzett tanulók száma.
Szomorú hivatást vállalt magára felsőipariskola 1914. és 1916. között. A háborús események következményeként az intézet gépészeti műhelyei bekapcsolódtak a hadiszolgálatba, a hadsereg számára lövedéket termeltek.
AZ 1929-es nagy gazdasági világválság az iskolára is nagymértékben kihatott. Óriási anyagi gondok között, adományok segítségével folyt az oktatás tovább. A lassan megindulni látszó fejlődést félbeszakította az újabb háború.
A II. világháborút követő oktatási reformok eredményeképpen az iskola gépipari középiskolaként végzett oktató-nevelő tevékenységet. Az iskola az alapításának 75. évfordulóján az intézmény ünnepélyes keretek között vette fel a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai gépészmérnöke, a József Műegyetem nemzetközi hírű professzora Bánki Donát nevét. Az intézmény oktatói és hallgatói mindig büszkén vallották magukat ezen alkotó műhely aktív szereplőinek, s terjesztették az iskola jó hírét határainkon belül és kívül, a nagyvilágban.
Az 1969-es főiskolai rangot adományozó törvényerejű rendelet értelmében a főiskola feladata: a gépipari gyártás műszaki előkészítésének, a gyártási folyamatok tervezésének, az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésének és gyártásának, a gyártó-szerelő üzemek és gépi berendezései üzemeltetésének irányítására alkalmas műszaki szakemberek képzése. Az intézmény 1991-től – a képzési profil szélesítésével – a nevét Bánki Donát Műszaki Főiskolává módosította, s a kor igényeihez igazodó szakok indításával, a tantervek folyamatos korszerűsítésével biztosítja, hogy a mérnökök széles szakmai tájékozottsággal, korszerű ismeretekkel rendelkezzenek.
Az Országgyűlés a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról hozott 1999. évi LII. törvényének megfelelően
- a Bánki Donát Műszaki Főiskola,
- a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és
- a Könnyűipari Műszaki Főiskola
integrációjával 2000. január 1-jével megalakult a Budapesti Műszaki Főiskola.
A BÁNKI a Budapesti Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Főiskolai Karaként hét éven keresztül képezte a tanulni vágyó fiatalokat a gazdaság sok szereplője számára.
A feladatok és a képzési rendszer változását követve 2007. január 1-vel a kar neve: Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar lett.
A MAB 2009-ben akkreditálta a Budapesti Műszaki Főiskola Alkalmazott Informatikai Doktori Iskoláját, ezzel főiskolánk teljesítette az egyetemmé válás utolsó feltételét is, így az Országgyűlés határozata alapján 2010. január 1-től Óbudai Egyetem néven dolgozunk tovább.
