„Jó szerencsét!” – ezzel a hagyományos bányászköszöntéssel indultak ismét különleges szakmai programra az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Robbantástechnikai szakmérnök/szakember szakirányú képzésének hallgatói. A Robbantások hatása a környezetben tantárgy keretében a hallgatók újra ellátogattak a szlovákiai Gömörhorka (Gemerská Hôrka) mellett működő mélyművelésű bányába, ahol olyan üzemi környezetben szerezhettek gyakorlati tapasztalatokat, amelyre Magyarországon jelenleg nincs lehetőség.

A Robbantástechnikai szakmérnök képzés egyik meghatározó célja, hogy az elméleti ismeretek átadása mellett a hallgatók valós körülmények között is találkozzanak azokkal a technológiákkal, műszaki megoldásokkal és biztonsági követelményekkel, amelyek későbbi szakmai tevékenységük során meghatározóak lehetnek. Ennek különösen fontos részét képezte a robbantásos technológiák gyakorlati alkalmazásának megismerése.

A mélyművelésű bányászat ebből a szempontból ma már különleges területnek számít Magyarországon. A Bakonyoszlop II. bánya termelésének megszűnését, majd végleges bezárását követően hazai üzemi körülmények között már nincs lehetőség arra, hogy a képzés hallgatói működő mélyművelésű bányában tanulmányozzák a bányászati és robbantástechnikai folyamatokat. Éppen ezért különösen értékesnek bizonyult az a szakmai együttműködés, amelynek köszönhetően a hallgatók a szlovákiai Gömörhorka mellett található bányában szerezhettek közvetlen tapasztalatokat.

A szakmai látogatás helyszíne önmagában is figyelemre méltó volt. A kalcium-szulfátot kitermelő bánya jelentős szerepet tölt be a gipszgyártáshoz szükséges nyersanyag biztosításában, miközben működő mélyművelésű üzemként kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a hallgatók ne csupán egy-egy technológiai részfolyamatot, hanem a bányászati tevékenység teljes rendszerét is megismerjék.

A látogatás jelentőségét Dr. Lőrincz Árpád PhD., okleveles bányamérnök, a gömörhorkai bánya vezetője mindenekelőtt abban látta, hogy a hallgatók valódi üzemi környezetben találkozhattak azzal, amiről az egyetemi képzés során is tanultak:

„Egy bányát, különösen egy mélyművelésű bányát, nem lehet kizárólag könyvekből és előadásokból megismerni. Más dolog egy ábrán látni a bányatérséget, a fúrási rendszert vagy egy robbantás előkészítését, és egészen más személyesen megtapasztalni a föld alatti munkakörnyezetet. A hallgatók itt érzékelhették igazán a távolságokat, a szintkülönbségeket, a szellőztetés, a világítás, a gépi munkavégzés és mindenekelőtt a biztonság jelentőségét. Fontosnak tartom, hogy a következő szakember-generáció ne csak elméletben ismerje ezeket a folyamatokat, hanem valós üzemi körülmények között is találkozzon velük.”

A program munkavédelmi és biztonsági felkészítéssel kezdődött. A föld alatti munkavégzés sajátos szabályai, az egyéni védő- és mentőeszközök használata, a bányán belüli közlekedés, a munkagépek mozgása és a veszélyhelyzeti eljárások megismerése önmagában is fontos szakmai tapasztalatot jelentett. A hallgatók ezt követően jutottak le a bánya azon részeibe, ahol közvetlenül figyelhették meg a kitermeléshez kapcsolódó technológiai folyamatokat.

A gyakorlat során lehetőség nyílt a fúrási munkák, a robbantások előkészítésének, valamint a robbantást követő munkafolyamatok megismerésére. A hallgatók így összefüggéseiben láthatták mindazt, amivel az egyetemi foglalkozásokon külön-külön találkoztak: a kőzet tulajdonságait, a fúrási technológiát, a robbanóanyagok alkalmazását, a robbantások környezeti hatásait, a munkavédelmi előírásokat és a kitermelési folyamat egymásra épülő elemeit.

Prof. Em. Dr. Lukács László, a robbantástechnika meghatározó hazai oktatója (a Robbantástechnikai szakmérnök/szakember szakirányú továbbképzés ötletgazdája és alapítója) szerint éppen ez adta az ilyen foglalkozások valódi oktatási értékét:

„A robbantástechnika olyan műszaki szakterület, amelyet nem lehet kizárólag tantermi keretek között oktatni. Szükség van az elméleti alapokra, a számításokra, a robbanás fizikai jelenségeinek és a biztonsági szabályoknak az ismeretére, de ezek akkor válnak igazán érthetővé, amikor a hallgató a gyakorlatban is látja az alkalmazásukat. A mélyművelésű bánya ebből a szempontból pótolhatatlan oktatási helyszínt jelentett. Különösen azért, mert Magyarországon ma már nincs működő mélyművelésű bánya, ahol ilyen tapasztalatokat szerezhetnének. Ez nem egyszerűen egy tanulmányi kirándulás volt, hanem a szakmérnökképzés fontos gyakorlati eleme.”

A Robbantástechnikai szakmérnök képzésben kiemelt szerepet kap a gyakorlatorientált szemlélet. A cél nem pusztán az, hogy a hallgatók megismerjék a robbantástechnika elméleti hátterét, hanem az is, hogy képesek legyenek a megszerzett tudást valós műszaki problémákhoz, technológiai folyamatokhoz és biztonsági helyzetekhez kapcsolni. Ebben a külső szakmai helyszíneken végrehajtott foglalkozásoknak meghatározó szerepük van.

Végh Krisztián oktató szerint a gömörhorkai gyakorlat egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a hallgatók számára egységes rendszerré állhatott össze a tanteremben megszerzett tudás:

„Az oktatás során külön beszélünk a robbanóanyagokról, az iniciálásról, a fúrásról, a robbantások környezeti hatásairól, a munkavédelemről és számos további szakmai kérdésről. Ezen a helyszíni foglalkozáson viszont mindez egyszerre jelent meg. A hallgatók megtapasztalhatták, hogy a gyakorlatban ezek nem különálló ismeretek, hanem egymással szorosan összefüggő rendszer részei. Ez a képzés gyakorlatorientáltságának egyik legjobb példája, és olyan tapasztalatot biztosított számukra, amelyet tantermi körülmények között nem lehet reprodukálni.”

A látogatás jelentőségét tovább növelte, hogy a hallgatók nem egy bemutatóhelyen vagy egy már felhagyott bányában, hanem működő üzemi környezetben ismerkedhettek meg a bányászati tevékenységgel. Megtapasztalhatták a föld alatti munkavégzés sajátosságait, a korlátozott látási viszonyokat, a szűk munkatereket, a szellőztetés és a víz jelenlétének hatását, valamint azt a komplex biztonsági rendszert, amely a mélyművelésű bányászat valamennyi mozzanatát meghatározza.

A szakmai program ezúttal sem ért véget a bánya kijáratánál. A föld alatti gyakorlati tapasztalatokat a rozsnyói Bányászati Múzeum meglátogatása egészítette ki, ahol a hallgatók történeti összefüggésben is megismerhették a gömöri bányászat és kohászat fejlődését, a korábbi évszázadok munkaeszközeit, technológiáit és munkakörülményeit. A két helyszín egymást kiegészítve mutatta be a bányászat múltját és jelenét.

A gömörhorkai látogatás ugyanakkor túlmutatott egyetlen tantárgy gyakorlati foglalkozásán. Jól példázta azt az oktatási szemléletet, amelyben az egyetemi elméleti képzés, a szakmai szervezetekkel kialakított együttműködés és a valós üzemi tapasztalatszerzés egymást erősíti. A Magyar Robbantástechnikai Egyesület közreműködésével és a Felnőttképzési Központ támogatásával megvalósult program olyan tudás és tapasztalat megszerzését tette lehetővé, amelyhez a hallgatók Magyarországon jelenleg nem férhetnének hozzá működő mélyművelésű bánya hiányában.

Egy szakmérnöki képzés értékét nemcsak az határozza meg, hogy mit sajátítanak el a hallgatók az előadóteremben, hanem az is, hogy a megszerzett ismereteket miként képesek valós szakmai környezetben értelmezni és később alkalmazni. A gömörhorkai bánya ehhez biztosított olyan egyedülálló gyakorlati helyszínt, ahol a robbantástechnika, a bányászat, a munkabiztonság és a mérnöki gondolkodás egyszerre vált kézzelfoghatóvá.

A látogatás végén pedig ugyanaz a két szó foglalta össze legjobban azt a szakmai hagyományt, amelynek a hallgatók néhány órára maguk is részeseivé válhattak:

Jó szerencsét!

Szöveg: Dr. habil Daruka Norbert képzésvezető

Fotó és videó: Kelemen Miklós; Kis László; Rácz Tamás; Volarics József; Dr. habil Daruka Norbert

Címkék
#bánya #képzés #robbantástechnikai szakmérnök