Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Ivancsó László, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar tanszéki mérnöke 2019. március 9-én, életének 70. évében méltósággal viselt szenvedés után elhunyt.
Ivancsó László 1949. június 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírparasznyán, itt járt óvodába és általános iskolába. Középiskolai tanulmányait a nagy múltú nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdte, melyet időközben ipari szakközépiskolává alakítottak. Így másodévben az autószerelő szakirányon folytatta tanulmányait, itt érettségizett jó eredménnyel. Alakítás-technológusi üzemmérnöki diplomát a Miskolci Nehézipari Egyetem Főiskolai Kara levelező tagozatán szerzett.
1971-től a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékén helyezkedett el, mint tanszéki mechanikus, majd szakoktató lett, később tanszéki mérnökként tevékenykedett. 1976-ban autogén- és villamos ívhegesztő képesítést szerzett. Egész életében – igazodva az intézmény fejlődésével járó elvárásokhoz, – folyamatosan képezte magát.
A legfontosabb munkaterülete mindig a gyakorlati oktatás volt, így gyakorlatvezetőként közreműködött a képlékenyalakítás, az anyagvizsgálat, a hőkezelés és a hegesztés tárgyak oktatásában, azok műszeres méréseinek megtervezésében, előkészítésében és vezetésében. Aktívan közreműködött a tanszék laborfejlesztési tevékenységében, eszközök tervezésében, kivitelezésében. Hosszú éveken át vezetett gyakorlatot a nemzetközi hegesztő-technológus és specialista képzésben.
Rendszeresen konzultált tudományos diákkörös hallgatókat, segítette a végzősök szakdolgozatainak és diplomafeladatainak elkészítését, felkészülését a védésre. Szívvel-lélekkel támogatta a Bánki Karon a Hegesztő Szakkör megalakulását, a programok lebonyolítását és a Szakkör tagjainak felkészülését az országos hegesztő versenyekre.
Ivancsó László aktívan közreműködött a tanszéken folyó kutató fejlesztő munkákban, ezek közül is kiemelkedik a Paksi Atomerőmű Zrt-vel kialakított K+F együttműködés, az anyagfáradási vizsgálatok végzése a Vasipari Kutatóintézettel közös projektekben, kutatási célprogramokban való közreműködés.
Hosszú évek során megszerzett méréstechnikai, laboratóriumi eszköz tervezési, kivitelezési gyakorlatát hasznosítva önzetlenül támogatta a tanszéki kollégák tudományos fokozatának megszerzéséhez kapcsolódó laboratóriumi mérések szervezését, lebonyolítását, számos esetben az adatok feldolgozását.
Ivancsó László az önálló Bánki Főiskola, majd az integrált Budapest Műszaki Főiskola, illetve az Óbudai Egyetem közéleti tevékenységeiből is részt vállalt. Bekapcsolódott a Főiskola, valamint a Kar kiállításainak, jubileumi megemlékezéseinek megvalósításába, a BMF nem oktató dolgozói képviseletét látta el az integrált Főiskolai Tanácsban, közreműködött a szakszervezeti programok, tanszéki szakmai események lebonyolításában. Életpályája elismeréséül Dékáni Dicséretben részesült, majd 42 éves odaadó munkát követően nyugdíjba vonulásakor Rektori Dicséretet vehetett át.
1974-ben nősült meg, felesége közgazdász, első gyermekük 1976-ban érkezett. A kisleányt 1984-ben fiúgyermek követte. Gyermekeit nagy szeretettel és odaadással nevelte feleségével; lányuk bölcsész, fiuk közgazdász diplomát szerzett. Életét két unokája tette teljessé. Családi életét mindennél előbbre helyezte, de bárki fordult hozzá, soha nem mulasztotta el, hogy segítsen. Igazi férj, családapa, barát, kolléga, tanár egyéniség volt, sajátos humorával hozzájárult az összetartó tanszéki közösség kialakulásához.
Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, és hallgatói, akik tőle nem csak a szakmát sajátították el, hanem nyitottságot a világra, derűt, kiállást is tanultak. Búcsúztatása folyó év március 22-én, 12:00-tól kerül sor a zugligeti Szent Család-plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, Szarvas Gábor u. 52.).
Kedves Laci, nyugodj békében!
Gáti József
