Bár a Wikipédia meglehetősen sok eseményt és évfordulót sorol fel a szeptember 29-i nappal kapcsolatban, az idén hetvenéves Berek Lajos professzor emeritus, nyugalmazott mérnökezredes, szobrászművész neve nem szerepel a felsorolásban. Igaz, ha Professzor Úr nevére rákeresünk, akkor gazdag és sokrétű életének néhány területét ismertető oldallal azért találkozhatunk.
Nekünk tudósoknak Professzor úr elsősorban a tudós tanárt jelenti, aki a biztonságtechnika területén meghatározó és megkerülhetetlen szaktekintély lett. Tudományos pályáját szakkönyvek, jegyzetek, oktatási anyagok, konferenciaelődások, témavezetettjeinek sikeres szak- és diplomadolgozati, illetve doktori disszertáció-védései jelzik egyfelől. Másfelől megannyi kolléga, pályatárs, vezető, beosztott, hallgató, aki hálás szívvel és örömmel gondol Professzor úrra. Számukat még csak megbecsülni is lehetetlen vállalkozás. Közülük a „Berek Hetven – egy élet a hadtudomány és a művészet szolgálatában, a hetvenéves Berek Lajos professzor és szobrászművész köszöntése” című meglepetéskötet szerkesztője azokat választotta ki, akiknek Professzor úr volt, vagy jelenleg is a doktori témavezetője. A Prof. Dr. Rajnai Zoltán és Dr. habil Berek Tamás PhD által lektorált könyv szakmai-tudományos részének a szerzői így Bálint Krisztián, Domján András, Dr. Elek Imre PhD, Gáll Tamás, Jurás Zsolt, Kálmán László, Dr. Kollár Csaba PhD, Dr. Schüller Attila PhD, Dr. Szabó Gyula PhD, Dr. Szűcs Endre PhD és Dr. Zöllei Zoltán PhD lettek. A kötetben a szakmai-tudományos írások mellett megtalálhatók Prof. Dr. Kovács Levente jelenlegi és Prof. Dr. Réger Mihály korábbi rektor, Prof. Dr. Cvetityánin Lívia, a Biztonságtudományi Doktori Iskola vezetője, illetve Prof. Dr. Rajnai Zoltán dékán, valamint a tanulmányok készítőinek köszöntői is. Professzor úr szubjektív pályaképét Berek László könyvtárigazgató és Lamár Krisztián egyetemi adjunktus rajzolták meg.
A kötet ünnepélyes átadására és Professzor úr meglepetés-köszöntésére, s ennek keretében egy zeneszámmal egybekötött születésnapi köszöntő közös éneklésre – melyet Illés Mihály munkatársunknak köszönhetünk – az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar dísztermében került sor október elsején. Valamennyi kolléga és meghívott vendég maximálisan és önzetlenül azon fáradozott, hogy a Professzor úr előtt mindvégig titokban tartott ünnepség – a szeretetprojekt – jól sikerüljön. Úgy gondolom, hogy a fényképek, a baráti köszöntők és Professzor úr meghatódott és emberi reakciói erről tanúskodtak.
Amikor Professzor úrral találkozom, s megkérdezem, hogy hogy van, azt szokta mondani, hogy időarányosan. Mindannyiunk nevében írom, hogy remélem, nagyon jól van, mert akkor ez azt is jelenti, hogy még sok ideig gazdagíthat mindnyájunkat tudásával, bölcsességével, emberségével.
Kollár Csaba
