Büszkeségeink

Galamb felsőipari iskolai tanulmányai befejeztével 1901-ben a diósgyőri vasgyárba került, majd a haditengerészeti katonai szolgálatát követően ösztöndíjjal 1903-ban Németországba utazott. Ösztöndíja elfogytával szakmunkásként dolgozott Brémában, Düsseldorfba, végül Frankfurt am Mainban az Adler gépkocsigyárban. 1904-ben Amerikába utazott a világkiállítást megnézni, majd munkát vállalt. 1905. december 11-én belépett a Ford Motor Company dolgozói közé, ahol az N-modell tervezésével kezdett foglalkozni. Az életpályáját meghatározó T-modell tervezéséhez 1907-ben kezdett hozzá, első feladataként egy bolygóműves sebességváltót tervezett. Nyilatkozata szerint: „megterveztük a T modell többi részét is, például az alvázat és tartozékait. Én voltam a felelős mindenért”.

Az egyszerűen kezelhető és megbízható konstrukció, illetve a kedvező ár annyira megnyerte a vevők tetszését, hogy a típust 1927-ig gyártották, mintegy 15 millió példány került forgalomba. Galamb József és Farkas Jenő terveinek felhasználásával készült a Fordson traktor is, mely az egész világon elterjedt.

Galamb részt vett többek között más Ford gépkocsi modellek tökéletesítésében, fejlesztésében, teherautókat, pályamunkás kocsikat tervezett, dolgozott prototípusok kísérletein, új gyárrészlegek tervezésén és fejlesztésén is. Az első világháború alatt tervezett sebesültszállító autókat, tengeralattjáró-keresőt és könnyű harckocsit, azt követően pedig karosszériát különböző gépkocsikhoz, előkészítette a Liberty repülőgépmotor gyártását. 1920 és 1952 között benyújtott 27 szabadalmi leírása a Ford gépkocsik egyes szerkezeti elemének korszerűsítését szolgálták, pontos mérnöki munkát tükröznek.

1921-ben 100.000 koronás ösztöndíjat alapított a felső ipariskola gépészeti osztályának szegénysorú, de jól tanuló növendékei részére. Hazalátogatásaikor előadásokat is tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben és a Műszaki Akadémián. Filmeket hozott magával, amelyeket levetítve a szakemberek megismerkedhettek a sorozatgyártás Ford gyárbeli megvalósításával.

Négy évtizedes munkássága az amerikai csoda és érvényesülés példája. 1905-ben a Ford cég még egy 300 főt foglalkoztató kisüzem volt, s 1944-re az USA óriásvállalatainak egyik legnagyobbika lett. Az 1910-es évek közepén napi 250 autót gyártottak, húsz évvel később a termelés napi 10.000 kocsira emelkedett. A megrendeléseket csak szalagszerű szereléssel és gyártással lehetett teljesíteni. E rendkívüli fejlődésben és sikerekben oroszlánrésze volt Galamb József zseniális terveinek. 1955. december 4-én, 74 éves korában a világ egyik legnagyobb autógyártó konszernjének nyugdíjas főmérnökeként hunyt el.

2016-ban az MTA Dísztermében a Magyar Örökség díjat ítélték oda „Galamb Józsefnek, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőrének munkásságáért”.

1890. július 25-én született Budapesten, a négy elemi elvégzését követően a jogelőd Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Gépészeti szakosztályán folytatta tanulmányait. Az iskola tűzoltó tanfolyamán ismerkedett meg a tűzoltás tudományával, és egy életre a tűzoltóügy rendíthetetlen híve lett.

Végzését követően a Schlick gyárban gyári tűzoltó lett, később belépett a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletbe, ahol 2012-től szakaszparancsnok, 2013-tól segédtiszti és a szertárosi feladatokat is ellátta. 1914-től hivatásos tűzoltó. 1920-ban beválasztották a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség választmányába, 1923-tól székesfővárosi tűzoltó főtiszt, 1937-től tűzoltó parancsnok, 1945-ben a Fővárosi Tűzoltóság főparancsnoka. Az 1950-es évek elején az akkori „politikai játszma” áldozata lett, később rehabilitálták, 1957-ben 43 év szolgálat után került nyugállományba.

Munkásságának talán a legnagyobb eredménye, hogy sikerült – a tűzoltói gyakorlatban alkalmazott legfőbb oltószer – a víz egyeduralmát megtörni. Legjelentősebb elméleti és gyakorlati munkái a száraz és vízkármentes-oltás körébe tartoznak. Kiemelkedő érdemei vannak a porral, valamint a gázzal való oltás elméletének kidolgozásában, és gyakorlatának megteremtésében, így a szárazoltó-gép (1927), a párizsi világkiállításon bemutatott egyetemes szárazoltó-fecskendő (1929), a gáztermelésre átalakított négyütemű robbanómotor (1937) megalkotásában.

Nevéhez fűződik a percenként 100 m³ oltógázt termelő – Jendrassik féle gázturbinát is magába foglaló – tűzoltóberendezés (1942), valamint a gázturbinával egybeépített légcsavaros repülő gépmotorral készült nagyteljesítményű szárazoltó-gép (1957) kifejlesztése.

1955. február 1-jén jelentette be utolsó szabadalmát „Szárazoltó eljárás” címmel, összesen 39 szabadalmi oltalom birtokosa volt, melyek többsége közvetlenül az tűzoltás hatékonyságának javítására irányult. Az általa szabadalmaztatott berendezések alkalmazásával, gázzal, és vele együtt a tűztérbe juttatott porral a vízkármentes tűzoltás, az elektromos tüzek oltása megvalósíthatóvá vált.

Az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar kiváló tanulójának emlékezve 2022-ben „Szilvay Kornél Tűzvédelmi Konferencia” sorozatot indított. A 2025. évi konferencia keretében került felavatásra a Kar József krt. 6. szám alatti épületének második emeleti aulájában a Szilvay Kornél Emléktábla.

A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán 1971-ben gépgyártástechnológus üzemmérnöki, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen 1977-ben kitüntetéses alkalmazott matematikusi oklevelet szerzett. 1980-tól 83-ig az MTA SZTAKI-ban aspiráns. A műszaki tudomány kandidátusa címet 1987-ben védte meg, 1988 -ban az ELTE egyetemi doktorrá avatta. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán 1997-ben PhD fokozatot szerzett majd még ez évben habilitált. 2004-ben szerezte meg Magyar Tudományos Akadémia Doktora címet.

1971-ben üzemmérnöki diplomával az EVIG-ben helyezkedett el fejlesztő-technológusként, 1972-től az Óbudai Egyetem jogelőd intézményeinél, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, majd a Budapesti Műszaki Főiskolán dolgozott. 1972 és 1976 között tanszéki üzemmérnök, 1976-1980-ig főiskolai tanársegéd, 1980-ban adjunktussá nevezték ki, 1986-tól docens, 1990-től főiskolai-, 1998-tól egyetemi tanár. 1978-1980 között a Kollégium igazgatója.

1987-től 1990-ig a Főiskola Informatikai és Szervezési Intézetének igazgatója, 1990-1992-ben a Természet- és Számítógéptudományi Tanszék-, 1992-2000 között az Informatikai Tanszék vezetője volt. 2000-től 2009-ig a Budapesti Műszaki Főiskola Matematikai és Számítástudományi Intézetének Igazgatója.

2000-2003-ban a Budapesti Műszaki Főiskola tudományos rektorhelyettese, 2003-tól pedig a Főiskola rektora. Rektori tevékenységének fókuszában a főiskola egyetemmé alakítása állt. Meghatározó szerepe volt az új, a Bologna folyamatnak megfelelő BSc és MSc szakok-, az első doktori iskola megalapításában.

2010-2014 között az Óbudai Egyetem első rektora, majd 2019 között az Egyetemi Kutatási és Innovációs Központ (EKIK) Irányító Testületének Elnöke, 2019-től az Egyetem Rektor Emeritusa és Professzor Emeritusa, az Egyetemi Kutatási és Innovációs Központ Tanácsadó Testületének Elnöke, a Pályázatokat Véleményező Bizottság Elnöke, a Kutatásetikai Bizottság tagja, az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács belső tagja, a Professzori Tanács, valamint a Szenátus tanácskozási jogú tagja. 2006-2008-ban a Magyar Rektori Konferencia társelnöke, 2008-2009-ben elnöke, 2009-től tiszteletbeli elnöke.

Több nemzetközi konferencia, szimpózium alapítása kötődik a nevéhez, így a több mint két évtizedes múltra visszatekintő IEEE által szponzorált és az Óbudai Egyetem által szervezett INES, az ICCC, a CINTI, a SAMI, és a SISY, emellett számos jelentős nemzetközi konferencia elnöki, társelnöki, programbizottság elnöki tisztségét látta és látja el. 1990-től IEEE tag, 1998-ban beválasztották az IEEE Board of Directors tagjai közé. 1995-től az IEEE Industrial Electronics Society vezetőségének tagja, 2000-2001-ben a Society alelnöke.

1995-től az IEEE Magyar Szekciójának kincstárnoka, majd alelnöke, 2009-től elnöke, 2019-től tiszteletbeli elnöke; alapító elnöke az IEEE Hungary Chapter of Computational Intelligence Society; az IEEE Hungary Chapter of Systems, Man, and Cybernetics Society, az IEEE Hungary Joint Chapter of Industrial Electronics and Robotics & Automation Societies szervezeteknek.

2007-től az IEEE System, Man and Cybernetics Society Board of Governors tagja; 2015-2016-ban Vice-President for Membership and Student Activities, 2019-ben President Elect, 2020-2021-ben President, 2022-2023 között Junior Past President, 2022-től 2023-ig  a Chair of Nomination Committee elnöke, 2024 – 2025 Senior Past President, Chair of Awards and Fellows Evaluation Committee. 2026- Senior Advisor of the SMCS President. 1997-től 2007-ig a Magyar Fuzzy Társaság egyik alapító elnöke, 2008-tól tiszteletbeli elnöke; 2005-2009 között az IFSA alelnöke, 2009-2013-ban kincstárnoka.

Több tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, így például: Computing and Informatics; Journal of Advanced Computational Intelligence; International Journal of Computers, Communications & Control; Transactions of the Universities of Kosice. Az Acta Polytechnica Hungarica alapító főszerkesztője majd tiszteletbeli elnöke. Tagja az Európai Tudományos Akadémiának, és a Szerb és Montenegró Mérnök Akadémiának. A Magyar Mérnök Akadémia tagja, 2008-2012 között alelnöke.

Főbb kutatási területei: Computational Cybernetics (e terület nemzetközileg elfogadott alapítója), fuzzy rendszerek, fuzzy irányítás, robottechnika, robotirányítás, számítógéppel segített folyamattervezés, soft computing. A Google Scholar szerint eredményeit több mint 930 tudományos közleményben publikálta, publikációkra több mint 10.000 hivatkozást kapott.

Nagyszámú kitüntetései közül kiemelést érdemel a 2025-ben átvett a Szent-Györgyi Albert Díj, Honorary Professor of Harbin Institute of Technology, a 2024-es Homage Plaquette Award, Romanian Alliance of Universities of Science and Technology, az Excellency Distinction Award, Universitatea Politechnica Timisoara, Facultatea de Automatica si Calculatoare, a 2023-ban odaítélt Magyar Fuzzy Társaság Nagydíj, a Fellow of the Asia-Pacific Artificial Intelligence Association, a 2019-es Medallion of the Technical University of Kosice, Intelligent Engineering Systems Grand Award, Aurel Vlaicu Plaquette of the Aurel Vlaicu University, Arad, a Platinum Plaquette of Faculty of Mechanical Engineering, Kosice Technical University és az SMC Technical Committee Award to Committee of Computational Cybernetics.

Korábbi elismerései közül kiemelkedik a Rudolf Kalman Distinguished Professor of Obuda University and IEEE HS, a International Fuzzy Systems Association Fellow, a Honorary Consul of Wroclaw University of Science and Technology, a Doctor Honoris Causa, Slovak University of Technology in Bratislava, a Doctor Honoris Causa, Óbudai Egyetem, a Pro Óbuda díj, a Széchenyi István Emlékplakett, Széchenyi István Egyetem, a Bánki Donát Emlékérem, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, a Honorary Professor, Wroclaw University of Technology, Az év közéleti oktatója, Óbudai Egyetem, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat), a Díszoklevél és Babérkoszorú Arany Fokozat Kitüntetés, Szent István Egyetem, a Nagy Medál, Technical University of Kosice, a Bánki Donát Emlékérem, Budapesti Műszaki Főiskola Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, a Gábor Dénes-díj, a Neumann-díj, a Doctor Honoris Causa, Politehnica University of Timisoara, Romania, a Doctor Honoris Causa, Technical University of Kosice, Slovakia, az IEEE Fellow, a Gazdasági Miniszter Elismerő Oklevél, a Széchenyi Professzori Ösztöndíj, valamint a Miniszteri Dicséret.

2026. április

1969-71 között a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán végzett gépész üzemmérnöki tanulmányokat, majd 1974-ben szerzett alkalmazott matematikusi diplomát az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen. A műszaki tudomány kandidátusa címet 1982-ben, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címet 1995-ben szerezte meg.

Bánkis tanulmányai lezárultával, 1971-től a Gépipari Technológiai Intézetben helyezkedett el, 1979-től a Vasipari Kutatóintézetben dolgozott kutatási munkatársként. 1989-től a Bánki Donát Műszaki Főiskola docense, 1995-től a Budapest Műszaki Főiskola főiskolai tanára. 2002-től a Széchenyi István, 2003-tól az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, majd az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karának professzor emeritusa.

A magyar műszaki felsőoktatás meghatározó alakjaként részt vett a Magyar Rektori Konferencia, a Bolognai folyamat bizottságai, a Magyar Akkreditációs Bizottság, az OTKA, a MTESZ Oktatáspolitikai Bizottság és számos egyéb szakmai bizottság munkájában. A mechatronikai mérnök alapszak alapítója a Széchenyi Egyetemen, mely munkásságának eredményeként az országban elsőként a Széchenyi Egyetemen indult meg az új szakon az oktatás. Szaktudását a magyar anyagtudományi és képfeldolgozási szakma és a felsőoktatási intézmények számára kamatoztatta az országos szintű oktatás-politikai stratégiák kidolgozása, illetve a Bolognai folyamat Magyarországi meghonosítása során.

Réti Tamás professzor több mint öt évtizede végez kiemelkedő színvonalú kutatói tevékenységet az anyagtudományok és technológiák tudományterületén. Szakmai érdeklődésének középpontjában – a gépészmérnöki és alkalmazott matematikusi végzettségéhez illeszkedően – elsősorban az anyagtudományi folyamatok és jelenségek matematikai alapon történő megközelítési lehetőségeinek felderítése állt.

Pályafutásának első húsz évében tudományos és ipari kutatóintézetekben tevékenykedett. Ebben az időszakban elsősorban az újrakristályosodási és átalakulási folyamatok matematikai leírási lehetőségeivel, valamint fémes szövetszerkezetek kvantitatív metallográfiai jellemzésével foglalkozott. Ez utóbbi tématerületen az anyagi rendszereket alkotó szövetelemek és fázisok síkbeli és térbeli sajátosságainak meghatározása és ezek kapcsolatának tisztázása állt kutatásainak fókuszában.

Az 1980-as évektől kezdve a mikroszerkezetek képelemzési lehetőségeinek kutatása mellett egyre inkább az acélok edzési-megeresztési és termokémiai kezelésének matematikai modellezési kérdései foglalkoztatták. Többféle, az üzemi gyakorlatban is alkalmazható predikciós módszert dolgozott ki a hőkezelési és felületkezelési folyamatok eredményének előrejelzésére. Ebben az időszakban – felsőoktatási oktató-kutatóként anyagtudományi és anyagtechnológiai jegyzetek elkészítésében is meghatározó szerepet vállalt.

Pályafutásának második szakaszában elsősorban az anyagi szerkezetek (cellurális, nanocső, fullerén, polikristályos, periodikus, atomi és molekuláris szerkezetek) topológiai és gráfelméleti kérdéseire irányult. Kiemelkedő külföldi kutatókkal együttműködve ebben az témakörben 58 elméleti tanulmányt publikált, melynek mintegy fele D1, Q1, Q2 minősítésű folyóiratban jelent meg. 2019-től a gráfelméleti és topológiai vonatkozású cikkeinek száma 22, melyből 11 esetben Q1, vagy Q2 minősítésű a tanulmányt publikáló folyóirat. Összességében több mint 319 magyar és idegen nyelvű tanulmány, cikk szerzője, mely kutatási eredményeket tartalmazó publikációkra több mint 2700 hivatkozást kapott a Researchgate adatbázis szerint.

Publikációi jelentek meg az alábbi országok tudományos könyveiben, folyóirataiban, konferencia kiadványaiban: Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Argentína. Franciaország, Horvátország, Irán, Japán, Kína, Kuvait, Lengyelország, Mexikó, Mongólia, Németország, Nigéria, Oroszország, Portugália, Románia, Svédország, Szaúd-Arábia, Szerbia, Szlovénia, Törökország. A magyar nyelven kívül, publikációi jelentek meg angol, francia, német, lengyel és román nyelven.

Réti Tamás a kutatómunkája mellett mély szakmai hozzáértéssel és empátiával oktatta és oktatja az egyetemi hallgatókat és doktoranduszokat. Etikai, emberi magatartása példaként állítható az ifjúság elé. Szakterületének kiváló művelőjeként számos hazai és nemzetközi projekt sikeres megvalósítása fűződik nevéhez. Hazai és külföldi felsőoktatási intézményekben, konferenciákon tartott előadásaival elkötelezetten tevékenykedik a nemzetközi kapcsolatok erősítésén és bővítésén az anyagtudományi oktatás és kutatás terén.

A hazai tudományos közéletben is aktív szerepet tölt be. Köztestületi belépése óta az MTA Műszaki Osztály Anyagtudományok és Technológiák Tudományos Bizottságának meghatározó tagja, és a minősítési eljárásokban is számos alkalommal vállalt aktív szerepet.

Pályafutása során több szakmai kitüntetésben részesült: 1973-ban Kiváló ifjú mérnök (Gépipari Technológiai Intézet), 1985-ben a VASKUT Nívódíj II. fokozatát vehette át, 1997-ben a Széchényi professzori ösztöndíjat, 2001-ben  Budapesti Műszaki Főiskola Év kutatója díjat, 2015-ben a Magyar Anyagtudományi Egyesület nívódíját ítélték oda számára. 2022-ben Magyar Érdemrend Tisztikereszttel, 2025-ben a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Díjával, míg 2026-ban az Erdélyi Múzeum-Egyesület Fides et vocatio kitüntetésével ismerték el kiemelkedő alkotó tevékenységét.

2026. április

1972 és 1975 között a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán folytatott gyártástechnológus üzemmérnöki tanulmányokat, majd 1980-ban szerzett gépészmérnöki diplomát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A European Welding Engineer diplomát 2000-ben, a Certified International Welding Engineer képesítést pedig 2025-ben szerezte meg.

1975 óta dolgozik a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, illetve annak jogutód intézményeiben. 1975-80 között tanszéki mérnökként, 1980-tól 1984-ig főiskolai tanársegédként, 1984-től főiskolai adjunktusként, 1996-tól főiskolai docensként, majd 2008-tól címzetes egyetemi docensként tevékenykedett.

Több mint 50 éves oktatói pályafutása során a Hegesztés, a Gépipari technológiák és gépeik, a Gyártástechnológia alapjai, a Kötéstechnológiák, a Mérnöki anyagok, valamint az Okos gyár–Ipar 4.0 és a hegesztett szerkezetgyártás tárgyak elméleti és gyakorlati ismereteit oktatta, tananyagait fejlesztette, és közreműködött a jegyzetek elkészítésében. Intézményi alkalmazása kezdete óta részt vállalt a Mechanikai Technológia Tanszék laboratóriumainak fejlesztésében, a hegesztés és rokon eljárások posztgraduális képzésében, a tudományos diákköri tevékenység szervezésében, a hallgatók konzultálásában. Bekapcsolódott a kari és egyetemi szintű nemzetközi pályázatok megvalósításába, irányításába.

Eddigi pályája során 125, többségében nemzetközi konferencia és szeminárium szervezőbizottságának elnöke és tudományos bizottságának tagja, illetve számos esetben szekcióelnöki feladatokat látott el. Összesen 21 könyv, 10 jegyzet, 222 szakmai, 226 technikatörténeti, ismeretterjesztő, illetve közéleti publikáció szerzője, illetve társszerzője, és egy szabadalom kidolgozásában társszerzőként vett részt. A GÉP című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt 2013-ig, illetve 2000 és 2013 között ellátta az Acta Politechnica Szerkesztőbizottság elnöki, a BMF Hírlevél, majd az Óbudai Egyetem Hírmondó főszerkesztői feladatait.

Évtizedeken keresztül szervezte az intézmény, valamint a műszaki tudományos élet jelentős személyiségei és alkotásaik évfordulóihoz kapcsolódó jubileumi ünnepségeket, megemlékezéseket és kiállításokat határon innen és határon túl.

Pályafutása során számos vezetői megbízatást látott el az intézményben: 1986-ban kollégiumigazgató, 1987-től 2000-ig a Bánki Donát Műszaki Főiskola, 2000-től a Budapesti Műszaki Főiskola főtitkára, majd 2007-től kancellárja volt. 2010 és 2014 között az Óbudai Egyetem kancellárja, majd intézményfejlesztési főigazgatói megbízást követően 2016-2019 között az Egyetem általános rektorhelyetteseként tevékenykedett. Ellátta az Egyetem minőségirányítási igazgatói feladatait is. Közalkalmazotti jogviszonya 2020. december 30-val szűnt meg Óbudai Egyetemen.

Szerepet vállalt a hazai felsőoktatás irányításában. 2004-2005 között a Műszaki Rektori-Főigazgatói Konferencia titkára, 2007-től 2010-ig az MRK Főtitkári Kollégium elnöke volt. Tevékenykedett a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságban, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki Bíráló Bizottság tagjaként, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium Oktatási Társadalmi Szervezetek Támogatása Bíráló Bizottság elnökeként.

Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, és többféle vezetői pozíciót is betöltött, illetve tölt be jelenleg is. Tagja volt az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottság Hegesztési Albizottságnak, majd a Anyagtudományi és Technológiai Albizottságának, a Magyar Mérnökakadémiának, annak Jelölő Bizottságának, az Electrical and Electronics Engineers (IEEE) Hungary Section-nak, a Magyar Fuzzy Társaságnak, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak, valamint 2013. és 2016 között a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tudományos Tanácsának.

A Magyar Hegesztőminősítő Testület tagja, 2013-ig annak Ellenőrző és Etikai Bizottsága elnöke. Részt vesz a European Federation for Welding, Joining and Cutting Magyar Meghatalmazott Nemzeti Testület Vizsgáztató Testületében, jelenleg is a Tanácsadó Testület elnöki feladatait látja el.

1974-óta a Gépipari Tudományos Egyesületben a Hegesztési Szakosztály vezetőségi tagja, 1997-2001 között titkára, majd 2013-ig elnöke. 2013-tól alapító elnöke a Magyar Hegesztési Egyesületnek, 2025-től tiszteletbeli elnöke. Magyar delegátusa volt a European Commitee for Standardization-nak, illetve napjainkban is az International Institute of Welding világszervezetnek. Tagja az ÉMI-TÜV SÜD Kft. Pártatlansági Bizottságának, elnöke a TÜV Rheinland InterCert Kft. Irányító Testületének.

47 éves egyetemi közalkalmazotti jogviszonya megszűnését követően is aktív szakmai tevékenységet folytat. Továbbra is előadója a nemzetközi hegesztő specialista, a hegesztő technológus, a hegesztő mérnök képzésnek az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán, valamint a Dunaújvárosi Egyetemen.

A Nemzeti Akkreditáló Hatóság minősítő szakértőjeként anyagvizsgáló laboratóriumokat és ellenőrző szervezeteket akkreditál immár több mint 20 éve. 2023-tól a Hegesztéstechnika folyóirat főszerkesztői feladatát is ellátja, emellett eleget tesz napjainkban is a szakmai szervezetekben vállalt tisztségeinek és feladatainak (MAHEG, MHtE, MMA, MAROVISZ, MSZT, TÜV-ök).

Már a pályának kezdetén elkötelezte magát a műszaki történelmi értékek feltárása, megismertetése, és ápolása mellett. Több évtizeden át kutatta és publikálta az Egyetem és jogelődjei történetét, a kiemelkedő oktatók, hallgatók és névadók, illetve együttműködő partnerek tevékenységét, így pl. tanulmányozta Edvi Illés Aladár, Egerváry Jenő, Jalsoviczky Géza, Szilvay Kornél, Bánki Donát, Rejtő Sándor, Bejczy Antal, Oláh György és Galamb József életét és munkásságát. A kutatási eredményeket széleskörű publikációs tevékenység keretében mutatta be.

Kitüntetései közül kiemelkedik a Doctor Honoris Causa of the Technical University of Kosice, valamint a Honorary Professor of University of Applied Sciences Wildau elismerés.

Szakmai tevékenységét határon belül is több alkalommal díjazták: többek között a Magyar Felsőoktatásért Emlékérem (1998), a Kassai Műszaki Egyetem Medál (2002), Bánki Donát Díj (2003), a Zorkóczy Béla Emlékérem (2004), a Pattantyús Ábrahám Géza Díj (2008) szakmai díj tulajdonosa. A Jegyzetírási Nívódíj I. fokozat (1990), az Év Közéleti Oktatója (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt (2007) kitüntetettje, az IAESTE Hungary Magyar Mérnökhallgatókért Emlékplakett (2013), a Galamb József Díj (2016), az Óbudai Egyetem Arany Emlékgyűrű (2019), a Magyar Hegesztési Egyesület Életmű Díj (2021) birtokosa. Bakonybánk 2019-ben választotta Díszpolgárává.

2026. május

A Bánki Donát Műszaki Főiskolán szerzett alapok nem csupán mérnöki szemléletet adtak számára, hanem a főiskola által nyújtott lehetőségek és környezet olyan ugródeszkát is biztosított, amelyről elrugaszkodva a világ legnagyobb technológiai vállalatainál landolva (Digital, Compaq, HP, DXC Technology) töltött be kulcspozíciókat.

1993-ban szerzett gépészmérnök és műszaki tanár diplomát a Bánki Donát Műszaki Főiskolán. Már korán felismerte a folyamatos tanulás fontosságát, ezért szüntelenül képezte és ma is képzi magát. 1997-ben informatikai és menedzsment szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 2002-ben a London Business School és a Budapesti Közgazdasági Egyetem közös képzésén szerzett MBA fokozatot. 2023-ban elvégezte a Körforgásos gazdaság kurzust a Lund University-n. Emellett több nemzetközi minősítéssel rendelkezik, mint a PMP (Project Management Professional) és az ITILv3 Expert/Master.

Szakmai pályafutását az OTP Banknál kezdte, ahol az informatikai területen üzemeltetési csoportvezetőként támogatta a lakossági fiók rendszerek integrációját, melynek eredményeként a folyószámla rendszerek valamennyi fiókból elérhetővé váltak a nap 24 órájában.

A rendszerváltás utáni hazai IT szektor egyik sikertörténetében, a Rolitron (későbbi Synergon) projektmenedzsereként és minőségbiztosítási vezetőjeként ért el kiemelkedő eredményeket az ISO 9001 bevezetésében. Felelőssége volt az akkor még újszerű minőségirányítási szabvány szerinti folyamatok kialakítása és később a minősítés megszerzése.

1997-től kezdődött meg több mint két évtizedes pályafutása a globális nagyvállalatok világában. A Digital, majd annak utódvállalatai, mint a Compaq és a HP színeiben töltött be egyre felelősségteljesebb pozíciókat. Részt vett a nagyvállalati összeolvadások (Compaq/HP/EDS) irányításában, bizonyítva alkalmazkodóképességét a változó környezetben. Több szakmai területvezetőjeként számos összetett informatikai projektben vett részt. Kezdetben projektvezetőként, majd projekt igazgató és szponzor szerepben.

A közüzemi szektorban SAP implementálási projekteket vezetett. Az SAP IS-U (közüzem specifikus) modul első hazai bevezetését irányította a Főgáznál, amely kiemelkedő szakmai és vezetői sikert hozott számára. A közel hároméves projekt során a főváros és 16 település végfelhasználóira kiterjesztett számlázó rendszer jött létre. Ez a rendszer adja a biztos alapját annak a számlázási rendszernek, ami alapján az MVM ma is számláz valamennyi hazai gáz felhasználónak.

Tevékenysége során megismerkedett különböző iparágak (pl. bank, közüzemi szolgáltatás, közlekedés, autó ipar, gyógyszergyártás) üzleti folyamataival is, ami elengedhetetlen feltétele a sikeres informatikai projektek kivitelezésének.

2014-től a HP Nagyvállalati Szolgáltatások magyarországi üzletágának vezetőjeként, közel 30 millió dolláros éves árbevételű szervezetet irányított. Felelősségi köre szakmai és vezetői hitelességének köszönhetően kibővült és az ügyfél igények műszaki kivitelezésének koordinálásán túl a vállalat kereskedelmi tevékenységének irányításával is megbízták.

Vezetőként felelt a MÁV SAP rendszereinek integrációjáért, ahol szintén létre jött egy integrált adatbázis a MÁV teljes gördülő állományára. Illetve a DXC csapatai később megvalósították a jelenleg is használatban lévő Erőforrás Tervező Rendszert (ETR) ami a járművek és személyzet vezényléséért és egyéb logisztikai funkciókért felel. Ezzel megteremtve az alapokat a MÁV-HÉV későbbi informatikai integrációjának.

Irányítása alatt alakították ki a DXC az Audi győri gyárának teljes (szerver, hálózat) iroda üzemeltetését.

További autóipari sikere, az Aumovio (korábban Continental Automotive) MES (Manufacturing Execution System) gyártás végrehajtási rendszerének hazai támogatása, ahol az évek alatt felépült egy 4 scrum team-ből álló fejlesztő csapat. Felelősségük a gyártási rendszer funkcionális bővítése és az új elemek éles használatba vételének támogatása a világ számos országában.

2016-tól a DXC Technology ügyvezetőjeként vezényelte le a HPE nagyvállalati üzletágának kiválását és egyesülését a CSC-vel (Computer Sciences Corporation). Irányítása alatt egy közel 1000 alkalmazottat foglalkoztató, hat telephelyen működő önálló leányvállalat jött létre. A hazai és nemzetközi jogszabályi és üzleti elvárások mellett, a legnagyobb kihívást, a rendelkezésre álló rövid idő jelentette. Az új vállalat, a bejelentéstől számított fél éven belül már önállóan működött.

Ezekben az években többször belekóstolt a nemzetközi karrier kihívásaiba is, felelős volt a feltörekvő délkelet-európai piacok üzletfejlesztéséért is, melynek során üzleti sikereket ért el Szerbiában és Bulgáriában is.

Legnagyobb nemzetközi kereskedelmi sikere a NIS (Naftna Industrija Srbije) SAP R/3 rendszerének 5 éves üzemeltetési megbízásának elnyerése. Kiemelkedő eredményeiért többször kapott európai szintű vállalati elismeréseket. A sikersorozat ma is töretlen, 2025 és 2026-ban a 100 legeredményesebb kereskedő közé választották a DXC 130.000 alkalmazottja közül.

Czibók Zoltán számára a vezetés nem csupán számokról, hanem az emberi kapcsolatokról és értékteremtésről szól. Kiemelt figyelmet fordít a mentorálásra és közösségépítésre. Több mint 10 éven át volt a Project Management Institute (PMI) magyar tagozatának alapító titkára. Munkájával jelentősen hozzájárult a

Projectmanagement Professional (PMP) minősítés és a nemzetközi projektmenedzsment gyakorlat hazai elterjedésében. Jelenleg is Magyar Projektmenedzsment Szövetség etikai bizottságának tagja. Visszatérő mentora a Menedzserek Országos Szövetsége mentor programjának.

Jelentős szerepet tölt be életében a társadalmi felelősségvállalás. Aktívan támogatta olyan alapítványok munkáját, mint a Bátortábor, a Suhanj! Alapítvány és a Gyermekmentő Szolgálat, valamint számos kisebb közhasznú egyesületet.

Tevékenysége során kiemelt szerepet játszik a dolgozói jóllét megteremtése. Vezetése alatt olyan programokat honosított meg, mint a távmunka biztosítása, dolgozói mentalwellness tanácsadás és rendszeres sportprogramok a munkatársak számára.

Pályafutása mind szakemberként mind vezetőként motiváció a jelenlegi hallgatóknak. Azt üzeni a mai „Bánkis” diákoknak, hogy a mérnöki diploma egy rendkívül erős és rugalmas alap. A siker kulcsa szerinte a csapatmunka, melynek során az elért eredmények közös sikerek, amihez elkötelezett csapatra és világos stratégiára és iránymutatásra van szükség.

Karrierje szempontjából kiemelt szerepe van az eredményorientáltságnak, a szakmai alázatnak. Vallja, hogy merjünk célokat kitűzni és felelősséget vállalni a változások közepette is. Véleménye szerint a vezetői személyes jelenlét és a kollégák iránti őszinte érdeklődés elengedhetetlen a hiteles vezetéshez. A folyamatos tanulás pedig mindezek mellett a siker elengedhetetlen kelléke, hiszen ez a kíváncsiság, kiegészítve a kreativitással teszi lehetővé, hogy a lehetetlenből valóságot teremtsünk.

2026. május

Tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán végezte, ahol 1973-ban gépgyártástechnológus üzemmérnöki képesítést, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1993-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. Szakmai felkészültségét a darmstadti REFA Intézet munkaszervezési és elemzési képzésével, valamint felsőfokú külkereskedelmi tanfolyammal is bővítette.

Pályáját 1973-ban technológusként kezdte az Ikarus Karosszéria és Járműgyárban. Ezt követően gyártásfejlesztési csoportvezetőként, gyártástervezési osztályvezetőként, majd gyártásfejlesztési főosztályvezetőként dolgozott. Korai szakmai munkájához kapcsolódott többek között az erősített poliészter karosszériájú autóbuszok gyártásba vétele, a karosszériaelemek gyártásának megszervezése, a CNC vezérlésű megmunkáló gépek alkalmazásba vétele és hatékony működtetése, valamint a kompozit formatervi karosszéria-burkolatelemek alkalmazása az Ikarus 300-as autóbuszcsalád fejlesztésénél. Részt vett a székesfehérvári gyár festőüzemi beruházásának technológiai tervezésében, később pedig a lézeres lemezmegmunkálás bevezetésében, irányításában és hatékony működtetésében is.

Az 1990-es évektől az Ikarus különböző szervezeteiben műszaki főmérnöki, gyárigazgatói, termelési igazgatói és ügyvezető igazgatói feladatokat látott el. Részt vett az Ikarus székesfehérvári gyárának átszervezésében, a szerelt alvázgyártás megvalósításában, az autóbuszgyártási tevékenység új vállalkozási formában történő kialakításában, valamint a 200-as autóbuszcsalád formatervi és gépészeti rekonstrukciójának irányításában. Irányításával szervezték meg a továbbfejlesztett járművek sorozatgyártását, valamint készítették fel az Ikarus Rt. Székesfehérvári Gyárát az ISO 9001 szerinti auditra, amely 1998-ban sikeresen zárult.

Későbbi vezetői munkájában kiemelt szerepet kapott az autóbusz-alvázgyártás újraszervezése és ismételt elindítása az Ikarusbus Rt. székesfehérvári gyárában, az I.Kar.Alba Kft. járműipari alkatrészgyártó tevékenységének megszervezése és irányítása, az I.Kar.Profil Kft. tevékenységének kialakítása, valamint az egyedi autóbuszgyártás feltételeinek megteremtése az Ikarus Járműtechnika Kft.-nél. Szakmai feladatai közé tartozott a Volvo B8R alvázra épített autóbusz fejlesztési folyamatának irányítása és sorozatgyártási feltételeinek megszervezése is.

Moór Gyula 2011-től az Ikarus Járműtechnika Kft. főmérnöke, 2020-tól fejlesztésvezető főmérnöke. E minőségében irányította az Ikarus 120.EL elektromos autóbusz fejlesztéséhez kapcsolódó típusvizsgálatokat, valamint műszaki vezetőként vett részt a GINOP-2.2.1-18-2020-00028 számú fejlesztési projektben. A projekt célja egy nemzetközileg is piacképes, azonos elemekre épülő, elektromos meghajtású, önjáró, intelligens szervizképességű autóbusz-alvázcsalád kifejlesztése volt az Ikarus Járműtechnika Kft. és az Óbudai Egyetem együttműködésében. A fejlesztési munka folytatásaként az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépészmérnöki és Biztonságtechnikai Karával együttműködve anyagszerkezeti és anyagvizsgálati kutatásokban is közreműködött, többek között járműipari alvázszerkezetek anyagminőségi, törési és kifáradási jelenségeinek vizsgálatában.

Szakmai tevékenysége mellett jelentős oktatói és közéleti szerepet is vállal. 1990-től a Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karán és annak jogelődjénél meghívott oktatóként, diplomaterv-témavezetőként, konzultánsként és államvizsga-bizottsági tagként vesz részt a mérnökképzésben, különösen a minőségügy és a védőgázas hegesztés területén. 2018-ban a

Szegedi Tudományegyetem címzetes mesteroktatója, 2019-ben a Széchenyi István Egyetem címzetes egyetemi docense, 2022-ben címzetes egyetemi tanára lett. 2011-től igazságügyi járműgyártási szakértő, 2023-tól a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület tagja. Szakmai közéleti munkáját az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottságában, valamint egyetemi államvizsga-bizottsági feladatokban is hasznosította.

Életpályája a Bánki Donát-i mérnöki hagyomány méltó folytatása. Munkásságát a gyakorlati műszaki tudás, a gyártásfejlesztés iránti elkötelezettség, a technológiai innovációk következetes bevezetése, valamint az ipari és egyetemi tudás összekapcsolása jellemzi. Az Ikarus járműipari örökségének továbbvitelében, az elektromos autóbusz-fejlesztésekben és a mérnökhallgatók szakmai támogatásában végzett munkája példaértékű a mérnöki hivatás iránt elkötelezett nemzedékek számára.

(2026. július).