Összefoglaló a Kutatók Éjszakája 2018-ról

Sikeresen zárult Karunkon múlt hét pénteken a Kutatók Éjszakája 2018. Több, mint 1100 érdeklődő vett részt a délután 4 órától éjfélig tartó rendezvényünkön, a látogatók összesen 45 program közül válogathattak, és nagy örömünkre szolgált, hogy ismét minden korosztály talált érdeklődésének megfelelő előadást és/vagy elfoglaltságot iskolánkban. A korábbi évekhez hasonlóan sokakat érdekelt a tésztahíd-építés, melyet ezúttal workshop formájában tartottak volt és jelenlegi hallgatóink, amelyen a résztvevők saját maguk is építhettek kis hidakat, illetve hét órától egy valódi törést is megtekinthettek, melynek eredményével nagyon is elégedettek lehetünk. A híd szerkezet 425,4 kg terhelést bírt, mielőtt megreccsent. Facebook oldalunk szavazói közül 11-en tippeltek helyesen a 400 és 500 kg közötti terhelésre!

Ez évben is többeket érdekeltek hallgatóink saját építésű autói, melyeket az udvaron nézhettek meg és próbálhattak ki a látogatók, de ugyanilyen sokan nézték meg CNC gépeinket működés közben.

A drón és a gyufából készíthető rakéta mellett nagy sikert aratott meghívott vendégünk, Mr. Piano, aki a saját maga által gurulóvá alakított valódi zongorával indult útnak az udvarról, hogy aztán a járókelők és autósok legnagyobb meglepetésére egy kört tegyen meg iskolánk épülete körül, miközben a HÖK hallgatói szórólapokat osztottak az érdeklődve figyelő tömegnek. Sokaknak tetszett a produkció, a legtöbben mosolyogva készítettek képeket, videókat telefonjukkal, de többek érdeklődtek konkrétan a zongoráról, hogy hogyan is tud az gurulni, és közben zenélni?

A könyvtár idén is vonzotta a haditechnika szerelmeseit, ám ezúttal a harmadik emelet is tartogatott érdekességeket a téma iránt érdeklődőknek, ott ugyanis két élethű távirányítós harckocsi modell, illetve tankokról szóló előadás is várta a bővebb tudásra szomjazókat. Ugyanitt hangzott el  a várakról és falakról tartott értekezés is.

A gyerekek egyik kedvence volt a Panta Rhei! kísérletek a konyhában előadás, melynek érdekes kísérleteiben aktívan részt is tudtak venni a látogatók, kamatoztatva eddigi iskolai tanulmányaikat, hiszen érthetően, bárki számára élvezhetően kerültek bemutatásra a különféle kísérletek.
A hallgatók is kísérleteztek a második emeleti aulában egyszerű, a háztartásban is fellelhető estzközökkel, míg a földszinten a Bánki érme saját kezű készítése is sokaknak tetszett.

Láthattuk a Foucault-inga működését, Karunk egyik büszkeségét. Érdekfeszítő előadásokból sem volt hiány, elég csak a nagy sikert arató Űrkutatásról szóló előadásokra gondolni, de zajlott előadás a farmotoros (veterán) járművekről, fuzzy logika rejtelmeiről, a mobilrobot programozásról, a tapintás művészetéről, a csodálatos gőzgépekről, a hétköznapok tribológiájáról, az okosvárosokról, a kiberdzsihádról, az ENSZ békefenntartó műveletéről a Szaharában, a magyar katonai és rendőri erők afrikai szerepvállalásáról, ráadásul egy díjnyertes film is vetítésre került.

Két kiállítást is megnézhettek a látogatók, egyiken a bánkis munkatársak gyermekeinek rajzai voltak láthatók, a másikon pedig hallgatóink általkészített fotókat tekinthettünk meg, miközben a büfében elfogyasztottuk a zsíros kenyeret és az üdítőt.

Idén is nagyon népszerű volt Ollóvágta Pista bácsi papírállat készítő műhelye, ahol a gyerekekkel közösen készült sok-sok színes jószág, illetve ugyanilyen érdeklődés volt a tavalyihoz képest már 10 új 3D puzzle épülettel kiegészült „A világ 70 híres épülete” kiállítás, ahol ezúttal is érdemes volt részt venni a kvízjátékban.

A Bánkira jellemző családias, jó hangulat ezúttal is visszaköszönt az intézmény falain belül és kívül, reméljük sokan pozitív energiákkal feltöltődve, kellemes élményekkel gazdagon hagyták el a helyszínt. Jövőre ismét találkozunk!

A fényképeket ezúton is nagyon köszönjük Mikó Lilinek, Rajnai Gábornak és Merényi Zitának!

Beszámoló a Kutatók Éjszakája rendezvényről könyvtáros szemmel

Az idei, 2017-es eseményt szeptember 29-én, a pákozdi csata évfordulóján rendezték meg országszerte. Ezen évek óta részt vesz a Bánki épületében levő Könyvtár is. Az oktatáshoz kapcsolódó harckocsi maketteken keresztül mutatjuk be dr. Szűcs Endre ny.h. alezredes úrral közösen ezen eszközök fejlődésének történetét. Néhány héttel ezelőtt bővítettük a repertoárunkat négy hadihajóval. Ezek közül a látogatók választhattak egyet, aminek a történetét, érdekességeit röviden ismertettem. A három előadásrész (a II. világháborús időszakból származó, a háború utáni harckocsik, valamint egy hajó) után egy TOTÓ kitöltése következett. Megfelelő számú (8) helyes válasz esetén egy kicsi, összepattintható járművet lehetett nyerni. Közel nyolcvan darabot osztottunk ki a látogatók között. Körülbelül százharminc vendéget fogadtunk, akik közül többen is második, harmadik, sőt negyedik éve tisztelnek meg minket látogatásukkal. Nem tudunk pontos számot mondani, mert amint befejeződött az egyik turnus, már kezdődött is a következő. Az est folyamán nyolc előadást tartottunk. Az utolsót már másnap hajnali fél egykor fejeztük be. Mivel az épület ilyenkor mindenki előtt nyitva áll, így bárki bejöhetett. Két látogató mély nyomot hagyott bennem. Az ő történetüket szeretném megosztani.

Az egyik előadásunk első harmadában egy hölgy jött be egy pohár sörrel(!) a kezében. Leült a leghátsó sorba, és rögvest elkezdett újságot olvasni. Ezt a tevékenységet – enyhén feltűnő zörgéssel lapozgatva – egészen az előadás végéig folytatta. Akadtak, akiket ez nem zavart, de ők mind a Könyvtár előtt, a folyosón tartózkodtak. Amikor a teszt kitöltésére került sor, akkor végre hajlandó volt abbahagyni az olvasgatást. Kitöltötte, de csak hat helyes választ adott, így nem kaphatott nyereményt. Erre alkudozni kezdett, hogy ő itt a legidősebb, ráadásul az egyetlen nő és egyébként is, úgy ért el hat találatot, hogy az előadást nem is hallgatta, mert újságot olvasott. Mit mondjak, nehezen jutottam szóhoz, mert ilyen mértékű orcátlansággal még nem nagyon találkoztam. Udvariasságom utolsó morzsáit összekapargatva magyaráztam el a már korábban ismertetett játékszabályt, diszkréten elhallgatva a könyvtárban és az előadásokon elvárt viselkedési normák minimumát, amit neki utcahosszal sikerült alulmúlni.

A másik eset sokkal kellemesebb volt. Egy ifjú hölgy a teszt egyik kérdésére, ami arra irányult, hogy ki volt a trafalgari csatában a győztes tengernagy, aki az ütközetben az életét vesztette, a válaszok közül (Horatio Nelson, Francis Drake, Jack Sparrow) a helyeset, Nelsont jelölte meg. Azonban a Karib-tenger kalózai című filmből ismert Jack Sparrow neve mellé tett egy kis piros szívet és a következőt írta mellé: „nem a válaszom, de jó lenne…”

Nos, az ilyen és a hozzá hasonlóan aranyos, valamint a többször visszatérők miatt érdemes évről-évre vállalni – anyagi, sőt néha erkölcsi elismerés nélkül is – a napi munka után egy újabb nyolc órás műszakot. Azok a fiatalok, akik eljönnek meghallgatni az épületben a közel ötven előadásból néhányat, amikor eljutnak életükben ahhoz a pillanathoz, hogy továbbtanulásukhoz felsőoktatási intézményt válasszanak, akkor az itt töltött kellemes órák miatt döntenek esetleg az Óbudai Egyetem mellett.

Volt-e már ilyen? Igen, egy tavaly diplomázott hallgatónk mesélte, hogy harmadikos középiskolásként járt nálunk ilyenkor, és ezért is jelölte be a Bánkit.

Lesz-e még ilyen? Nem tudom, de merem remélni, hogy lesznek még páran ilyenek, mert akkor érdemes volt elcsigázva és kimerülten hajnali kettőkor bezuhanni az ágyamba. Mert ne feledjük, hogy ezek a fiatalok a mi jövőnk!

Széll Gábor
– a Népszínház utcai tagkönyvtár vezetője –

Fotó: Merényi Zita