Büszkeségeink

Galamb József 1881. február 3-án Makón, református családban született, elemi- és polgári fiúiskolai tanulmányait követően a Szegedi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola fémipari szakosztályában tanult. 1898-tól – jogelőd intézményünkben – a huszadik tanévét kezdő Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában folytatta tanulmányait.

Galamb felsőipari iskolai tanulmányai befejeztével 1901-ben a diósgyőri vasgyárba került, majd a haditengerészeti katonai szolgálatát követően ösztöndíjjal 1903-ban Németországba utazott. Ösztöndíja elfogytával szakmunkásként dolgozott Brémában, Düsseldorfba, végül Frankfurt am Mainban az Adler gépkocsigyárban. 1904-ben Amerikába utazott a világkiállítást megnézni, majd munkát vállalt. 1905. december 11-én belépett a Ford Motor Company dolgozói közé, ahol az N-modell tervezésével kezdett foglalkozni. Az életpályáját meghatározó T-modell tervezéséhez 1907-ben kezdett hozzá, első feladataként egy bolygóműves sebességváltót tervezett. Nyilatkozata szerint: „megterveztük a T modell többi részét is, például az alvázat és tartozékait. Én voltam a felelős mindenért”.

Az egyszerűen kezelhető és megbízható konstrukció, illetve a kedvező ár annyira megnyerte a vevők tetszését, hogy a típust 1927-ig gyártották, mintegy 15 millió példány került forgalomba. Galamb József és Farkas Jenő terveinek felhasználásával készült a Fordson traktor is, mely az egész világon elterjedt.

Galamb részt vett többek között más Ford gépkocsi modellek tökéletesítésében, fejlesztésében, teherautókat, pályamunkás kocsikat tervezett, dolgozott prototípusok kísérletein, új gyárrészlegek tervezésén és fejlesztésén is. Az első világháború alatt tervezett sebesültszállító autókat, tengeralattjáró-keresőt és könnyű harckocsit, azt követően pedig karosszériát különböző gépkocsikhoz, előkészítette a Liberty repülőgépmotor gyártását. 1920 és 1952 között benyújtott 27 szabadalmi leírása a Ford gépkocsik egyes szerkezeti elemének korszerűsítését szolgálták, pontos mérnöki munkát tükröznek.

1921-ben 100.000 koronás ösztöndíjat alapított a felső ipariskola gépészeti osztályának szegénysorú, de jól tanuló növendékei részére. Hazalátogatásaikor előadásokat is tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben és a Műszaki Akadémián. Filmeket hozott magával, amelyeket levetítve a szakemberek megismerkedhettek a sorozatgyártás Ford gyárbeli megvalósításával.

Négy évtizedes munkássága az amerikai csoda és érvényesülés példája. 1905-ben a Ford cég még egy 300 főt foglalkoztató kisüzem volt, s 1944-re az USA óriásvállalatainak egyik legnagyobbika lett. Az 1910-es évek közepén napi 250 autót gyártottak, húsz évvel később a termelés napi 10.000 kocsira emelkedett. A megrendeléseket csak szalagszerű szereléssel és gyártással lehetett teljesíteni. E rendkívüli fejlődésben és sikerekben oroszlánrésze volt Galamb József zseniális terveinek. 1955. december 4-én, 74 éves korában a világ egyik legnagyobb autógyártó konszernjének nyugdíjas főmérnökeként hunyt el.

2016-ban az MTA Dísztermében a Magyar Örökség díjat ítélték oda „Galamb Józsefnek, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőrének munkásságáért”.

Szilvay Kornél tűzoltó vezérőrnagy, a hazai tűzoltóügy egyik legnagyobb alakja, a magyar technikatörténet kiemelkedő alkotó egyénisége, nemzetközi hírű személyisége, feltalálója, aki , tevékenyen részt vállalt a tüzek oltásában, 35 éven át vonult tűzestetekhez.

1890. július 25-én született Budapesten, a négy elemi elvégzését követően a jogelőd Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Gépészeti szakosztályán folytatta tanulmányait. Az iskola tűzoltó tanfolyamán ismerkedett meg a tűzoltás tudományával, és egy életre a tűzoltóügy rendíthetetlen híve lett.

Végzését követően a Schlick gyárban gyári tűzoltó lett, később belépett a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletbe, ahol 2012-től szakaszparancsnok, 2013-tól segédtiszti és a szertárosi feladatokat is ellátta. 1914-től hivatásos tűzoltó. 1920-ban beválasztották a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség választmányába, 1923-tól székesfővárosi tűzoltó főtiszt, 1937-től tűzoltó parancsnok, 1945-ben a Fővárosi Tűzoltóság főparancsnoka. Az 1950-es évek elején az akkori „politikai játszma” áldozata lett, később rehabilitálták, 1957-ben 43 év szolgálat után került nyugállományba.

Munkásságának talán a legnagyobb eredménye, hogy sikerült – a tűzoltói gyakorlatban alkalmazott legfőbb oltószer – a víz egyeduralmát megtörni. Legjelentősebb elméleti és gyakorlati munkái a száraz és vízkármentes-oltás körébe tartoznak. Kiemelkedő érdemei vannak a porral, valamint a gázzal való oltás elméletének kidolgozásában, és gyakorlatának megteremtésében, így a szárazoltó-gép (1927), a párizsi világkiállításon bemutatott egyetemes szárazoltó-fecskendő (1929), a gáztermelésre átalakított négyütemű robbanómotor (1937) megalkotásában.

Nevéhez fűződik a percenként 100 m³ oltógázt termelő – Jendrassik féle gázturbinát is magába foglaló – tűzoltóberendezés (1942), valamint a gázturbinával egybeépített légcsavaros repülő gépmotorral készült nagyteljesítményű szárazoltó-gép (1957) kifejlesztése.

1955. február 1-jén jelentette be utolsó szabadalmát „Szárazoltó eljárás” címmel, összesen 39 szabadalmi oltalom birtokosa volt, melyek többsége közvetlenül az tűzoltás hatékonyságának javítására irányult. Az általa szabadalmaztatott berendezések alkalmazásával, gázzal, és vele együtt a tűztérbe juttatott porral a vízkármentes tűzoltás, az elektromos tüzek oltása megvalósíthatóvá vált.

Az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar kiváló tanulójának emlékezve 2022-ben „Szilvay Kornél Tűzvédelmi Konferencia” sorozatot indított. A 2025. évi konferencia keretében került felavatásra a Kar József krt. 6. szám alatti épületének második emeleti aulájában a Szilvay Kornél Emléktábla.