Címke: nekrológ

Búcsúzunk dr. Sárossy Györgytől

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy dr. Sárossy György, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar címzetes egyetemi docense 2020. január 16-án, 78 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Sárossy György 1941-ben Szolnokon született polgári családban. A Gépipari Technikum után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát jeles eredménnyel. 1966-tól Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének kutatómérnöke, ahol szerszámgépekkel és azok dinamikai jellemzőinek modellezésével foglalkozott.

1970-től dolgozott a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, majd annak jogutód intézményeiben, elsőként metallográfiát, hőkezelést, alakítástechnológiát oktatott. Oktatói tevékenysége kiterjedt az anyagtudomány, az anyagvizsgálat, a szerszám- és készüléktervezés tárgyak oktatására.

Egyetemi doktori oklevélét menetfúrók élettartam vizsgálata témakörben szerezte 1977-ben. Számos kutatás-fejlesztési feladat szakmai vezetését végezte, melyek többsége speciális anyagvizsgálati feladatok gyakorlati kivitelezéséhez kapcsolódott. A fejlesztései eredményeként erőmérők, elmozdulás érzékelők fejlesztésére és új vizsgálati módszerek kidolgozására került sor. 2001 és 2006 között az Anyag és Alakítástechnológia Tanszék vezetői feladatait is ellátta. A 100 szemeszteres oktatási munkáját jellemzi, hogy szigorúan mérte a hallgatók teljesítményét, de ajtaja mindig nyitva állt, a konzultációs lehetőség sosem volt fogadóórához kötve.

Mérnöki, fejlesztői tevékenységét számszerűsítve megállapítható, hogy a tanszék, szakcsoport kutatás-fejlesztési szerződései közül 146 megvalósításában vett részt, zömében témavezetőként. Ezek közül kiemelendő a Paksi Atomerőmű részére végzett 55 jelentős volumenű fejlesztő munka. Vizsgálati eszközök, módszerek, célberendezések tervezése, fejlesztése és üzemeltetése, a hallgatók oktatása életének utolsó napjaiig örömmel vállalt feladata volt. Tevékenysége cáfolja azt a közhelyet, mely szerint: „Aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja”.

Munkásságáért, oktatói-kutatói tevékenységéért számos egyetemi és állami elismerésben részesült – kétszer kapott (1981-ben és 1989-ben) Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, 1999-ben Bánki Donát Emlékplakettet, 2011-ben pedig Óbudai Egyetem Arany Emlékgyűrű kitüntetést. Címzetes egyetemi docensi kinevezését 2012-ben vette át; 2013-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott.

Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, valamint hallgatói, akik tőle nemcsak a szakmai ismereteket sajátították el, illetve fejlesztései eredményeit hasznosították, hanem a szakma szeretetével áthatott mérnöki világképet, és kiállást is tanultak.

Végső búcsúztatására folyó év február 28-án, pénteken, 11:15-tól kerül sor a Farkasréti Temetőben, majd délután 17:00 órai kezdettel a Gellérthegyi Sziklakápolnában adhatnak hálát a résztvevők az életéért.

Kedves Gyuri, nyugodj békében!

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy nagyra becsült tiszteletbeli polgárunk, Dr. M. Csizmadia Béla professzor emeritus, egyetemi tanár ez év május 29-én, életének 77. esztendejében elhunyt.
Dr. M. Csizmadia Béla a Szent István Egyetem és jogelőd intézményeinek oktatója 40 éve, a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának elnöke, valamint a Bánki Karhoz is több szállal kötődik: a RECCS világbajnokság zsűrielnöke, valamint bakonybánki megemlékezéseink rendszeres szereplője.
2019. június 14-én, pénteken 15:00 órakor az agárdi temetőben veszünk tőle végső búcsút.

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Ivancsó László, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar tanszéki mérnöke 2019. március 9-én, életének 70. évében méltósággal viselt szenvedés után elhunyt.

Ivancsó László 1949. június 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírparasznyán, itt járt óvodába és általános iskolába. Középiskolai tanulmányait a nagy múltú nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdte, melyet időközben ipari szakközépiskolává alakítottak. Így másodévben az autószerelő szakirányon folytatta tanulmányait, itt érettségizett jó eredménnyel. Alakítás-technológusi üzemmérnöki diplomát a Miskolci Nehézipari Egyetem Főiskolai Kara levelező tagozatán szerzett.

1971-től a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékén helyezkedett el, mint tanszéki mechanikus, majd szakoktató lett, később tanszéki mérnökként tevékenykedett. 1976-ban autogén- és villamos ívhegesztő képesítést szerzett. Egész életében – igazodva az intézmény fejlődésével járó elvárásokhoz, – folyamatosan képezte magát.

A legfontosabb munkaterülete mindig a gyakorlati oktatás volt, így gyakorlatvezetőként közreműködött a képlékenyalakítás, az anyagvizsgálat, a hőkezelés és a hegesztés tárgyak oktatásában, azok műszeres méréseinek megtervezésében, előkészítésében és vezetésében. Aktívan közreműködött a tanszék laborfejlesztési tevékenységében, eszközök tervezésében, kivitelezésében. Hosszú éveken át vezetett gyakorlatot a nemzetközi hegesztő-technológus és specialista képzésben.

Rendszeresen konzultált tudományos diákkörös hallgatókat, segítette a végzősök szakdolgozatainak és diplomafeladatainak elkészítését, felkészülését a védésre. Szívvel-lélekkel támogatta a Bánki Karon a Hegesztő Szakkör megalakulását, a programok lebonyolítását és a Szakkör tagjainak felkészülését az országos hegesztő versenyekre.

Ivancsó László aktívan közreműködött a tanszéken folyó kutató fejlesztő munkákban, ezek közül is kiemelkedik a Paksi Atomerőmű Zrt-vel kialakított K+F együttműködés, az anyagfáradási vizsgálatok végzése a Vasipari Kutatóintézettel közös projektekben, kutatási célprogramokban való közreműködés.

Hosszú évek során megszerzett méréstechnikai, laboratóriumi eszköz tervezési, kivitelezési gyakorlatát hasznosítva önzetlenül támogatta a tanszéki kollégák tudományos fokozatának megszerzéséhez kapcsolódó laboratóriumi mérések szervezését, lebonyolítását, számos esetben az adatok feldolgozását.

Ivancsó László az önálló Bánki Főiskola, majd az integrált Budapest Műszaki Főiskola, illetve az Óbudai Egyetem közéleti tevékenységeiből is részt vállalt. Bekapcsolódott a Főiskola, valamint a Kar kiállításainak, jubileumi megemlékezéseinek megvalósításába, a BMF nem oktató dolgozói képviseletét látta el az integrált Főiskolai Tanácsban, közreműködött a szakszervezeti programok, tanszéki szakmai események lebonyolításában. Életpályája elismeréséül Dékáni Dicséretben részesült, majd 42 éves odaadó munkát követően nyugdíjba vonulásakor Rektori Dicséretet vehetett át.

1974-ben nősült meg, felesége közgazdász, első gyermekük 1976-ban érkezett. A kisleányt 1984-ben fiúgyermek követte. Gyermekeit nagy szeretettel és odaadással nevelte feleségével; lányuk bölcsész, fiuk közgazdász diplomát szerzett. Életét két unokája tette teljessé. Családi életét mindennél előbbre helyezte, de bárki fordult hozzá, soha nem mulasztotta el, hogy segítsen. Igazi férj, családapa, barát, kolléga, tanár egyéniség volt, sajátos humorával hozzájárult az összetartó tanszéki közösség kialakulásához.

Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, és hallgatói, akik tőle nem csak a szakmát sajátították el, hanem nyitottságot a világra, derűt, kiállást is tanultak. Búcsúztatása folyó év március 22-én, 12:00-tól kerül sor a zugligeti Szent Család-plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, Szarvas Gábor u. 52.).

Kedves Laci, nyugodj békében!

Gáti József

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kósa Csaba kollégánk 2018. december 16-án reggel otthonában elhunyt.

Dr. Kósa Csaba ny. főiskolai tanár 1963-tól nyugdíjba vonulásáig 43 éven keresztül közalkalmazottként, 2006-tól óraadóként dolgozott az egyetemen, illetve a jogelőd intézményekben.

Építőmérnöki oklevelének megszerzése után a pedagógiai szakpszichológia szakot végezte el, és pszichológiai témából doktorált. Emellett hegesztő-, matematikai és számítástechnikai-, valamint munkavédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett.

A Mechanika, a Géprajz-gépelemek, a Munkavédelem, az Ergonómia, a Gépek biztonsága és a Biztonságtechnika tárgyak tárgyfelelőseként, oktatójaként 5 évtizede rendkívül magas színvonalú és lelkiismeretes oktatói és oktatásfejlesztési munkát végzett. Meghívott előadó volt a BME-n, az Iparművészeti Főiskolán, az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetben, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Kutatói munkásságának eredményeit számos, tanulmány, jegyzet és tankönyv fémjelzi.

A Műszaki alaptárgyi tanszék, majd a Gépszerkezettani és biztonságtechnikai intézet vezetőjeként vezetőként is hozzájárult az intézmény fejlődéséhez. Meghatározó szerepe volt abban, hogy széles intézményközi együttműködéssel létrejött a Biztonságtechnikai mérnöki szak.

Emlékét megőrizzük, a Bánki Kar saját halottjának tekinti.

Tisztelt Kollégák!

Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy Kártyás Gyula címzetes egyetemi docens, oktatási főigazgató 2018. október 3-án este elhunyt.

Gyula 1972-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola műszaki tanári szakán. Szorgalmas, aktív hallgatóként tevékeny tagja volt a diákvezetésnek. A kollégiumi hallgatók életét jól ismerve és képviselve, tagja volt az Országos Kollégiumi Tanácsnak is. Végzése után kollégiumi tanár, majd pár év elteltével a Bánki Kollégiumának igazgatója lett.
1979 óta oktatója az Óbudai Egyetemnek illetve a jogelőd főiskoláknak. Kezdetben automatizálás, energetika tárgyakat tanított, majd a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Intézet munkatársaként társadalmi ismereteket és szociológiát.
1991-től 2000-ig a Bánki Tanulmányi Osztályát vezette, majd 2000-ben a Budapesti Műszaki Főiskola megalakulásakor oktatási főigazgatóként az egyetem oktatásszerzvezésének élére állt.

Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, az egyetemi közös szabályzatok megalkotása.

2003-tól tagja az egyetem legfelső vezető testületének, a szenátusnak. 2014-ben kiemelkedő oktató-nevelő munkája, iskolateremtő munkássága, oktatásszervezői feladatainak színvonalas ellátása, több évtizedes vezetői tevékenysége elismeréseként Trefort Ágoston-díjat vehetett át Balog Zoltán oktatási minisztertől.

Munkáját mindig nagy hozzáértéssel, elhivatottsággal és szerénységgel végezte. Véleményalkotását, legyen az szakmai vagy személyes, mindig az átgondoltság, és a mértékletesség jellemezte, melyben egyszerre volt jelen az őszinteség és a tapintat is.

Nem felejtjük el, hogy köztünk volt és hogy iskolateremtő tudást adott át nekünk munkájában, munkatársként, vezetőként, barátként.

Tisztelgünk emléke előtt.