Búcsúzunk Korondi Endrétől

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy karunk óraadó mestertanára, egyúttal a Könnyűipari Műszaki Főiskola alapító tagja, a mérnöki tárgyak elkötelezett oktatója, Korondi Endre életének 75. évében, 2022. január 2-án elhunyt.

Az ÓE BGK jogelőd középiskolájában érettségizett. Egyetemi tanulmányai után a Könnyűipar Műszaki Főiskolára került, ahol 2012-ig – akkor már főiskolai docensként – kezdetben elsősorban gépészeti tárgyakat oktatott, majd bekapcsolódott a környezetvédelmi és minőségirányítási szakterületek munkájába is.
A 90-es évek végétől magas színvonalú oktatói-kutatói munkája mellett a kari vezetésben vállalt szerepet, 1998-tól főtitkárként, majd kari hivatalvezetőként, és végül 2003-2012 között oktatási dékánhelyettesként szervezte és irányította a munkát. A Gépészeti Tanszék, majd a Környezetmérnöki Intézet Gépészeti Szakcsoport munkáját vezette és intézetigazgató helyettese volt nyugdíjba vonulásáig.

Az integrációval 2000-ben megalakult Budapesti Műszaki Főiskola Ideiglenes Intézményi Tanácsának titkára volt az első időszakban. Éveken át volt a Szenátus tagja a kar képviseletében és az egyetemi adatvédelmi biztos feladatait is ellátta.
2012 és 2013 között az Óbudai Egyetem Rektori Hivatalának ügyvivő szakértőjeként tevékenykedett, 2013-tól pedig a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar óraadó mestertanárként vett részt a Gépszerkezettani és Biztonságtudományi Intézet Gépelemek, gépszerkezetek szakcsoportjának munkájában.

Munkáját 2003-ban Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett adományozásával ismerték el, 2004-ben rendkívüli főigazgatói dicséretet, 2008-ban Rendkívüli dékáni dicséretet és BMF Emlékgyűrűt, 2012-ben Pedagógus Szolgálatért Emlékérem kitüntetést kapott.
Karunk egy elhivatott tanártól, köztiszteletben álló kollégától, egy nagyszerű embertől búcsúzik.

Korondi Endre búcsúztatása 2022. január 26-án 10 órakor lesz a Farkasréti Temető Hóvirág utcai ravatalozójában.

Isten Veled, Korondi Tanár úr!

Prof. Dr. Szabó József ny. repülő vezérőrnagy 2021. október 6-án csatlakozott az égi kötelékhez

Józsi bácsit a Honvéd Kossuth Akadémián 1949. március 14-én avatták tisztté.

Gagarin űrrepülésének hatására autodidakta módon ismerkedett meg az űrdinamika legfontosabb kérdéseivel. 1976-tól részt vett az első szovjet-magyar űrrepülés előkészítésében. Tagja volt a Legfelsőbb Állami Bizottságnak, mint szakértő. Közben kandidátusi, majd az MTA doktora tudományos fokozatot szerzett. Több magas beosztást töltött be a magyar katonai repülésben, több éven keresztül volt repülőfőnök.

Az 1990-ben megalakult a Magyar Hadtudományi Társaság alapító alelnöke volt, majd 1995 és 2004 közt az elnöki tisztséget töltött be. Jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság örökös tagja. Ezen idő alatt közvetlen vagy közvetett formában Egyetemünk több oktatójának segített tudományos karrierjében, egyetemi tanárrá válásában.

Az évek során szerzett tapasztalatai alapján arra az elhatározásra jutott, hogy nyugdíjazása után, a műszaki egyetemi oktatásban vesz részt, s a mérnökjelölteknek űrdinamikát tanít. A Mechatronikai és Járműtechnikai Intézetben hat féléven keresztül oktatta az Űrdinamika tantárgyat, amely feladatot már átadta dr. Szakács Tamás egyetemi docensnek. Rendszeresen tartott előadást a Kutatók Éjszakáin a Bánkin.

Kék eget Józsibácsi!

Őszinte részvéttel tudatjuk, hogy Dudás Györgyné (Éva), volt kolléganőnk 2020. december 10-én elhunyt

Évike 1980-tól nyugdíjba vonulásáig, 33 éven keresztül dolgozott a Bánki Gépgyártástechnológiai Tanszékén előadóként, igazgatási ügyintézőként. Kedves, szerény, segítőkész személyisége egybeforrt a tanszéki adminisztrációval, ahol oktató és hallgató az ügyeit nyugalomban intézhette. Nyugodt egyéniségével, nagy munkabírásával és segítőkészségével tűnt ki az intézetben.

Lelkiismeretesen végezte el a szakcsoport adminisztratív ügyeit, a szakdolgozat-kiírásokat, illetve a záróvizsgákat előkészítő feladatokat, a hallgatókkal való kapcsolattartást, a záróvizsgák zökkenőmentes lebonyolítását.

Munkája elismeréséül 1984-ben, 1995-ben és 2005-ben kapott főigazgatói/dékáni dicséretet. Végigkövette a szervezeti átalakulásokat, az új és újabb vezetőket, s tette a dolgát – sokszor akár az esti órákban is. 2013 szeptemberében, nyugdíjba vonulása után még bejárt és segített nekünk, csak úgy szerelemből, a Tanszékhez való kötődésből…

Egyik utolsó levélváltásunkból idézek: „Hosszú utat tettünk már meg együtt, itt a Bánkiban… jó egészséget, az eddigieknél kevesebb problémát, és még sok-sok szépet és jót kívánok Neked”

Sajnos az élet megpróbáltatásaival és betegségével már nem tudott megküzdeni. A 68 év kevés örömöt és nyugalmat adott Neki, szinte a Tanszék közössége volt számára a menekülő út…

„Küzdöttél, de már nem lehet / a csend ölel át és a szeretet. / Csak az hal meg, akit elfelejtenek…” (Tóth Árpád)

Kedves Évike! Isten Veled, nyugodj békében, emlékezni fogunk Rád!

A Bánki Kar vezetése, dolgozói és az AGI Gyártástechnológiai Intézeti Tanszék (Gépgyártástechnológiai Tanszék) közössége nevében

Dr. Palásti Kovács Béla, prodékán

Temetése 2021. január 29-én, pénteken 11.00 órakor lesz a Budafoki temetőben.

Búcsúzunk Fekete Györgytől

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 88. évében elhunyt Fekete György, a Bánki Kar tiszteletbeli polgára, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke, iparművész, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, a nemzet művésze.
Fekete György 1932-ben született Zalaegerszegen, középiskolai tanulmányait a jogelőd Bánki Donát Gépipari Technikumban végezte 1948 – 1952. között, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett.
Karunkkal is szoros kapcsolatban állt, rendszeresen jelen volt rendezvényeinken – legutóbb Nádas László igazgató úr megemlékezésén, korábban az ’56-os ünnepségeinken (az általa alkotott világháborús és ’56-os emlékfal avatásán), osztálytalálkozókon.
Nyugodjon békében!

Búcsúzunk dr. Sárossy Györgytől

Búcsúzunk dr. Sárossy Györgytől

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy dr. Sárossy György, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar címzetes egyetemi docense 2020. január 16-án, 78 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Sárossy György 1941-ben Szolnokon született polgári családban. A Gépipari Technikum után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát jeles eredménnyel. 1966-tól Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének kutatómérnöke, ahol szerszámgépekkel és azok dinamikai jellemzőinek modellezésével foglalkozott.

1970-től dolgozott a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, majd annak jogutód intézményeiben, elsőként metallográfiát, hőkezelést, alakítástechnológiát oktatott. Oktatói tevékenysége kiterjedt az anyagtudomány, az anyagvizsgálat, a szerszám- és készüléktervezés tárgyak oktatására.

Egyetemi doktori oklevélét menetfúrók élettartam vizsgálata témakörben szerezte 1977-ben. Számos kutatás-fejlesztési feladat szakmai vezetését végezte, melyek többsége speciális anyagvizsgálati feladatok gyakorlati kivitelezéséhez kapcsolódott. A fejlesztései eredményeként erőmérők, elmozdulás érzékelők fejlesztésére és új vizsgálati módszerek kidolgozására került sor. 2001 és 2006 között az Anyag és Alakítástechnológia Tanszék vezetői feladatait is ellátta. A 100 szemeszteres oktatási munkáját jellemzi, hogy szigorúan mérte a hallgatók teljesítményét, de ajtaja mindig nyitva állt, a konzultációs lehetőség sosem volt fogadóórához kötve.

Mérnöki, fejlesztői tevékenységét számszerűsítve megállapítható, hogy a tanszék, szakcsoport kutatás-fejlesztési szerződései közül 146 megvalósításában vett részt, zömében témavezetőként. Ezek közül kiemelendő a Paksi Atomerőmű részére végzett 55 jelentős volumenű fejlesztő munka. Vizsgálati eszközök, módszerek, célberendezések tervezése, fejlesztése és üzemeltetése, a hallgatók oktatása életének utolsó napjaiig örömmel vállalt feladata volt. Tevékenysége cáfolja azt a közhelyet, mely szerint: „Aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja”.

Munkásságáért, oktatói-kutatói tevékenységéért számos egyetemi és állami elismerésben részesült – kétszer kapott (1981-ben és 1989-ben) Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, 1999-ben Bánki Donát Emlékplakettet, 2011-ben pedig Óbudai Egyetem Arany Emlékgyűrű kitüntetést. Címzetes egyetemi docensi kinevezését 2012-ben vette át; 2013-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott.

Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, valamint hallgatói, akik tőle nemcsak a szakmai ismereteket sajátították el, illetve fejlesztései eredményeit hasznosították, hanem a szakma szeretetével áthatott mérnöki világképet, és kiállást is tanultak.

Végső búcsúztatására folyó év február 28-án, pénteken, 11:15-tól kerül sor a Farkasréti Temetőben, majd délután 17:00 órai kezdettel a Gellérthegyi Sziklakápolnában adhatnak hálát a résztvevők az életéért.

Kedves Gyuri, nyugodj békében!

Elhunyt M. Csizmadia Béla

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy nagyra becsült tiszteletbeli polgárunk, Dr. M. Csizmadia Béla professzor emeritus, egyetemi tanár ez év május 29-én, életének 77. esztendejében elhunyt.
Dr. M. Csizmadia Béla a Szent István Egyetem és jogelőd intézményeinek oktatója 40 éve, a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának elnöke, valamint a Bánki Karhoz is több szállal kötődik: a RECCS világbajnokság zsűrielnöke, valamint bakonybánki megemlékezéseink rendszeres szereplője.
2019. június 14-én, pénteken 15:00 órakor az agárdi temetőben veszünk tőle végső búcsút.

Búcsúzunk Ivancsó Lászlótól

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Ivancsó László, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar tanszéki mérnöke 2019. március 9-én, életének 70. évében méltósággal viselt szenvedés után elhunyt.

Ivancsó László 1949. június 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírparasznyán, itt járt óvodába és általános iskolába. Középiskolai tanulmányait a nagy múltú nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdte, melyet időközben ipari szakközépiskolává alakítottak. Így másodévben az autószerelő szakirányon folytatta tanulmányait, itt érettségizett jó eredménnyel. Alakítás-technológusi üzemmérnöki diplomát a Miskolci Nehézipari Egyetem Főiskolai Kara levelező tagozatán szerzett.

1971-től a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékén helyezkedett el, mint tanszéki mechanikus, majd szakoktató lett, később tanszéki mérnökként tevékenykedett. 1976-ban autogén- és villamos ívhegesztő képesítést szerzett. Egész életében – igazodva az intézmény fejlődésével járó elvárásokhoz, – folyamatosan képezte magát.

A legfontosabb munkaterülete mindig a gyakorlati oktatás volt, így gyakorlatvezetőként közreműködött a képlékenyalakítás, az anyagvizsgálat, a hőkezelés és a hegesztés tárgyak oktatásában, azok műszeres méréseinek megtervezésében, előkészítésében és vezetésében. Aktívan közreműködött a tanszék laborfejlesztési tevékenységében, eszközök tervezésében, kivitelezésében. Hosszú éveken át vezetett gyakorlatot a nemzetközi hegesztő-technológus és specialista képzésben.

Rendszeresen konzultált tudományos diákkörös hallgatókat, segítette a végzősök szakdolgozatainak és diplomafeladatainak elkészítését, felkészülését a védésre. Szívvel-lélekkel támogatta a Bánki Karon a Hegesztő Szakkör megalakulását, a programok lebonyolítását és a Szakkör tagjainak felkészülését az országos hegesztő versenyekre.

Ivancsó László aktívan közreműködött a tanszéken folyó kutató fejlesztő munkákban, ezek közül is kiemelkedik a Paksi Atomerőmű Zrt-vel kialakított K+F együttműködés, az anyagfáradási vizsgálatok végzése a Vasipari Kutatóintézettel közös projektekben, kutatási célprogramokban való közreműködés.

Hosszú évek során megszerzett méréstechnikai, laboratóriumi eszköz tervezési, kivitelezési gyakorlatát hasznosítva önzetlenül támogatta a tanszéki kollégák tudományos fokozatának megszerzéséhez kapcsolódó laboratóriumi mérések szervezését, lebonyolítását, számos esetben az adatok feldolgozását.

Ivancsó László az önálló Bánki Főiskola, majd az integrált Budapest Műszaki Főiskola, illetve az Óbudai Egyetem közéleti tevékenységeiből is részt vállalt. Bekapcsolódott a Főiskola, valamint a Kar kiállításainak, jubileumi megemlékezéseinek megvalósításába, a BMF nem oktató dolgozói képviseletét látta el az integrált Főiskolai Tanácsban, közreműködött a szakszervezeti programok, tanszéki szakmai események lebonyolításában. Életpályája elismeréséül Dékáni Dicséretben részesült, majd 42 éves odaadó munkát követően nyugdíjba vonulásakor Rektori Dicséretet vehetett át.

1974-ben nősült meg, felesége közgazdász, első gyermekük 1976-ban érkezett. A kisleányt 1984-ben fiúgyermek követte. Gyermekeit nagy szeretettel és odaadással nevelte feleségével; lányuk bölcsész, fiuk közgazdász diplomát szerzett. Életét két unokája tette teljessé. Családi életét mindennél előbbre helyezte, de bárki fordult hozzá, soha nem mulasztotta el, hogy segítsen. Igazi férj, családapa, barát, kolléga, tanár egyéniség volt, sajátos humorával hozzájárult az összetartó tanszéki közösség kialakulásához.

Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, és hallgatói, akik tőle nem csak a szakmát sajátították el, hanem nyitottságot a világra, derűt, kiállást is tanultak. Búcsúztatása folyó év március 22-én, 12:00-tól kerül sor a zugligeti Szent Család-plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, Szarvas Gábor u. 52.).

Kedves Laci, nyugodj békében!

Gáti József

Elhunyt Kósa Csaba

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kósa Csaba kollégánk 2018. december 16-án reggel otthonában elhunyt.

Dr. Kósa Csaba ny. főiskolai tanár 1963-tól nyugdíjba vonulásáig 43 éven keresztül közalkalmazottként, 2006-tól óraadóként dolgozott az egyetemen, illetve a jogelőd intézményekben.

Építőmérnöki oklevelének megszerzése után a pedagógiai szakpszichológia szakot végezte el, és pszichológiai témából doktorált. Emellett hegesztő-, matematikai és számítástechnikai-, valamint munkavédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett.

A Mechanika, a Géprajz-gépelemek, a Munkavédelem, az Ergonómia, a Gépek biztonsága és a Biztonságtechnika tárgyak tárgyfelelőseként, oktatójaként 5 évtizede rendkívül magas színvonalú és lelkiismeretes oktatói és oktatásfejlesztési munkát végzett. Meghívott előadó volt a BME-n, az Iparművészeti Főiskolán, az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetben, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Kutatói munkásságának eredményeit számos, tanulmány, jegyzet és tankönyv fémjelzi.

A Műszaki alaptárgyi tanszék, majd a Gépszerkezettani és biztonságtechnikai intézet vezetőjeként vezetőként is hozzájárult az intézmény fejlődéséhez. Meghatározó szerepe volt abban, hogy széles intézményközi együttműködéssel létrejött a Biztonságtechnikai mérnöki szak.

Emlékét megőrizzük, a Bánki Kar saját halottjának tekinti.

Elhunyt Kártyás Gyula

Tisztelt Kollégák!

Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy Kártyás Gyula címzetes egyetemi docens, oktatási főigazgató 2018. október 3-án este elhunyt.

Gyula 1972-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola műszaki tanári szakán. Szorgalmas, aktív hallgatóként tevékeny tagja volt a diákvezetésnek. A kollégiumi hallgatók életét jól ismerve és képviselve, tagja volt az Országos Kollégiumi Tanácsnak is. Végzése után kollégiumi tanár, majd pár év elteltével a Bánki Kollégiumának igazgatója lett.
1979 óta oktatója az Óbudai Egyetemnek illetve a jogelőd főiskoláknak. Kezdetben automatizálás, energetika tárgyakat tanított, majd a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Intézet munkatársaként társadalmi ismereteket és szociológiát.
1991-től 2000-ig a Bánki Tanulmányi Osztályát vezette, majd 2000-ben a Budapesti Műszaki Főiskola megalakulásakor oktatási főigazgatóként az egyetem oktatásszerzvezésének élére állt.

Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, az egyetemi közös szabályzatok megalkotása.

2003-tól tagja az egyetem legfelső vezető testületének, a szenátusnak. 2014-ben kiemelkedő oktató-nevelő munkája, iskolateremtő munkássága, oktatásszervezői feladatainak színvonalas ellátása, több évtizedes vezetői tevékenysége elismeréseként Trefort Ágoston-díjat vehetett át Balog Zoltán oktatási minisztertől.

Munkáját mindig nagy hozzáértéssel, elhivatottsággal és szerénységgel végezte. Véleményalkotását, legyen az szakmai vagy személyes, mindig az átgondoltság, és a mértékletesség jellemezte, melyben egyszerre volt jelen az őszinteség és a tapintat is.

Nem felejtjük el, hogy köztünk volt és hogy iskolateremtő tudást adott át nekünk munkájában, munkatársként, vezetőként, barátként.

Tisztelgünk emléke előtt.