Évike 1980-tól nyugdíjba vonulásáig, 33 éven keresztül dolgozott a Bánki Gépgyártástechnológiai Tanszékén előadóként, igazgatási ügyintézőként. Kedves, szerény, segítőkész személyisége egybeforrt a tanszéki adminisztrációval, ahol oktató és hallgató az ügyeit nyugalomban intézhette. Nyugodt egyéniségével, nagy munkabírásával és segítőkészségével tűnt ki az intézetben.
Lelkiismeretesen végezte el a szakcsoport adminisztratív ügyeit, a szakdolgozat-kiírásokat, illetve a záróvizsgákat előkészítő feladatokat, a hallgatókkal való kapcsolattartást, a záróvizsgák zökkenőmentes lebonyolítását.
Munkája elismeréséül 1984-ben, 1995-ben és 2005-ben kapott főigazgatói/dékáni dicséretet. Végigkövette a szervezeti átalakulásokat, az új és újabb vezetőket, s tette a dolgát – sokszor akár az esti órákban is. 2013 szeptemberében, nyugdíjba vonulása után még bejárt és segített nekünk, csak úgy szerelemből, a Tanszékhez való kötődésből…
Egyik utolsó levélváltásunkból idézek: „Hosszú utat tettünk már meg együtt, itt a Bánkiban… jó egészséget, az eddigieknél kevesebb problémát, és még sok-sok szépet és jót kívánok Neked”
Sajnos az élet megpróbáltatásaival és betegségével már nem tudott megküzdeni. A 68 év kevés örömöt és nyugalmat adott Neki, szinte a Tanszék közössége volt számára a menekülő út…
„Küzdöttél, de már nem lehet / a csend ölel át és a szeretet. / Csak az hal meg, akit elfelejtenek…” (Tóth Árpád)
Kedves Évike! Isten Veled, nyugodj békében, emlékezni fogunk Rád!
A Bánki Kar vezetése, dolgozói és az AGI Gyártástechnológiai Intézeti Tanszék (Gépgyártástechnológiai Tanszék) közössége nevében
Dr. Palásti Kovács Béla, prodékán
Temetése 2021. január 29-én, pénteken 11.00 órakor lesz a Budafoki temetőben.
Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 88. évében elhunyt Fekete György, a Bánki Kar tiszteletbeli polgára, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke, iparművész, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, a nemzet művésze. Fekete György 1932-ben született Zalaegerszegen, középiskolai tanulmányait a jogelőd Bánki Donát Gépipari Technikumban végezte 1948 – 1952. között, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett. Karunkkal is szoros kapcsolatban állt, rendszeresen jelen volt rendezvényeinken – legutóbb Nádas László igazgató úr megemlékezésén, korábban az ’56-os ünnepségeinken (az általa alkotott világháborús és ’56-os emlékfal avatásán), osztálytalálkozókon. Nyugodjon békében!
Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy dr. Sárossy György, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar címzetes egyetemi docense 2020. január 16-án, 78 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Sárossy György 1941-ben Szolnokon született polgári családban. A Gépipari Technikum után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát jeles eredménnyel. 1966-tól Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének kutatómérnöke, ahol szerszámgépekkel és azok dinamikai jellemzőinek modellezésével foglalkozott.
1970-től dolgozott a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, majd annak jogutód intézményeiben, elsőként metallográfiát, hőkezelést, alakítástechnológiát oktatott. Oktatói tevékenysége kiterjedt az anyagtudomány, az anyagvizsgálat, a szerszám- és készüléktervezés tárgyak oktatására.
Egyetemi doktori oklevélét menetfúrók élettartam vizsgálata témakörben szerezte 1977-ben. Számos kutatás-fejlesztési feladat szakmai vezetését végezte, melyek többsége speciális anyagvizsgálati feladatok gyakorlati kivitelezéséhez kapcsolódott. A fejlesztései eredményeként erőmérők, elmozdulás érzékelők fejlesztésére és új vizsgálati módszerek kidolgozására került sor. 2001 és 2006 között az Anyag és Alakítástechnológia Tanszék vezetői feladatait is ellátta. A 100 szemeszteres oktatási munkáját jellemzi, hogy szigorúan mérte a hallgatók teljesítményét, de ajtaja mindig nyitva állt, a konzultációs lehetőség sosem volt fogadóórához kötve.
Mérnöki, fejlesztői tevékenységét számszerűsítve megállapítható, hogy a tanszék, szakcsoport kutatás-fejlesztési szerződései közül 146 megvalósításában vett részt, zömében témavezetőként. Ezek közül kiemelendő a Paksi Atomerőmű részére végzett 55 jelentős volumenű fejlesztő munka. Vizsgálati eszközök, módszerek, célberendezések tervezése, fejlesztése és üzemeltetése, a hallgatók oktatása életének utolsó napjaiig örömmel vállalt feladata volt. Tevékenysége cáfolja azt a közhelyet, mely szerint: „Aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja”.
Munkásságáért, oktatói-kutatói tevékenységéért számos egyetemi és állami elismerésben részesült – kétszer kapott (1981-ben és 1989-ben) Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, 1999-ben Bánki Donát Emlékplakettet, 2011-ben pedig Óbudai Egyetem Arany Emlékgyűrű kitüntetést. Címzetes egyetemi docensi kinevezését 2012-ben vette át; 2013-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott.
Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, valamint hallgatói, akik tőle nemcsak a szakmai ismereteket sajátították el, illetve fejlesztései eredményeit hasznosították, hanem a szakma szeretetével áthatott mérnöki világképet, és kiállást is tanultak.
Végső búcsúztatására folyó év február 28-án, pénteken, 11:15-tól kerül sor a Farkasréti Temetőben, majd délután 17:00 órai kezdettel a Gellérthegyi Sziklakápolnában adhatnak hálát a résztvevők az életéért.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy nagyra becsült tiszteletbeli polgárunk, Dr. M. Csizmadia Béla professzor emeritus, egyetemi tanár ez év május 29-én, életének 77. esztendejében elhunyt. Dr. M. Csizmadia Béla a Szent István Egyetem és jogelőd intézményeinek oktatója 40 éve, a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának elnöke, valamint a Bánki Karhoz is több szállal kötődik: a RECCS világbajnokság zsűrielnöke, valamint bakonybánki megemlékezéseink rendszeres szereplője. 2019. június 14-én, pénteken 15:00 órakor az agárdi temetőben veszünk tőle végső búcsút.
Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Ivancsó László, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar tanszéki mérnöke 2019. március 9-én, életének 70. évében méltósággal viselt szenvedés után elhunyt.
Ivancsó László 1949. június 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírparasznyán, itt járt óvodába és általános iskolába. Középiskolai tanulmányait a nagy múltú nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdte, melyet időközben ipari szakközépiskolává alakítottak. Így másodévben az autószerelő szakirányon folytatta tanulmányait, itt érettségizett jó eredménnyel. Alakítás-technológusi üzemmérnöki diplomát a Miskolci Nehézipari Egyetem Főiskolai Kara levelező tagozatán szerzett.
1971-től a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékén helyezkedett el, mint tanszéki mechanikus, majd szakoktató lett, később tanszéki mérnökként tevékenykedett. 1976-ban autogén- és villamos ívhegesztő képesítést szerzett. Egész életében – igazodva az intézmény fejlődésével járó elvárásokhoz, – folyamatosan képezte magát.
A legfontosabb munkaterülete mindig a gyakorlati oktatás volt, így gyakorlatvezetőként közreműködött a képlékenyalakítás, az anyagvizsgálat, a hőkezelés és a hegesztés tárgyak oktatásában, azok műszeres méréseinek megtervezésében, előkészítésében és vezetésében. Aktívan közreműködött a tanszék laborfejlesztési tevékenységében, eszközök tervezésében, kivitelezésében. Hosszú éveken át vezetett gyakorlatot a nemzetközi hegesztő-technológus és specialista képzésben.
Rendszeresen konzultált tudományos diákkörös hallgatókat, segítette a végzősök szakdolgozatainak és diplomafeladatainak elkészítését, felkészülését a védésre. Szívvel-lélekkel támogatta a Bánki Karon a Hegesztő Szakkör megalakulását, a programok lebonyolítását és a Szakkör tagjainak felkészülését az országos hegesztő versenyekre.
Ivancsó László aktívan közreműködött a tanszéken folyó kutató fejlesztő munkákban, ezek közül is kiemelkedik a Paksi Atomerőmű Zrt-vel kialakított K+F együttműködés, az anyagfáradási vizsgálatok végzése a Vasipari Kutatóintézettel közös projektekben, kutatási célprogramokban való közreműködés.
Hosszú évek során megszerzett méréstechnikai, laboratóriumi eszköz tervezési, kivitelezési gyakorlatát hasznosítva önzetlenül támogatta a tanszéki kollégák tudományos fokozatának megszerzéséhez kapcsolódó laboratóriumi mérések szervezését, lebonyolítását, számos esetben az adatok feldolgozását.
Ivancsó László az önálló Bánki Főiskola, majd az integrált Budapest Műszaki Főiskola, illetve az Óbudai Egyetem közéleti tevékenységeiből is részt vállalt. Bekapcsolódott a Főiskola, valamint a Kar kiállításainak, jubileumi megemlékezéseinek megvalósításába, a BMF nem oktató dolgozói képviseletét látta el az integrált Főiskolai Tanácsban, közreműködött a szakszervezeti programok, tanszéki szakmai események lebonyolításában. Életpályája elismeréséül Dékáni Dicséretben részesült, majd 42 éves odaadó munkát követően nyugdíjba vonulásakor Rektori Dicséretet vehetett át.
1974-ben nősült meg, felesége közgazdász, első gyermekük 1976-ban érkezett. A kisleányt 1984-ben fiúgyermek követte. Gyermekeit nagy szeretettel és odaadással nevelte feleségével; lányuk bölcsész, fiuk közgazdász diplomát szerzett. Életét két unokája tette teljessé. Családi életét mindennél előbbre helyezte, de bárki fordult hozzá, soha nem mulasztotta el, hogy segítsen. Igazi férj, családapa, barát, kolléga, tanár egyéniség volt, sajátos humorával hozzájárult az összetartó tanszéki közösség kialakulásához.
Gyászolják családja tagjai, barátai, kollégái, és hallgatói, akik tőle nem csak a szakmát sajátították el, hanem nyitottságot a világra, derűt, kiállást is tanultak. Búcsúztatása folyó év március 22-én, 12:00-tól kerül sor a zugligeti Szent Család-plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, Szarvas Gábor u. 52.).
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kósa Csaba kollégánk 2018. december 16-án reggel otthonában elhunyt.
Dr. Kósa Csaba ny. főiskolai tanár 1963-tól nyugdíjba vonulásáig 43 éven keresztül közalkalmazottként, 2006-tól óraadóként dolgozott az egyetemen, illetve a jogelőd intézményekben.
Építőmérnöki oklevelének megszerzése után a pedagógiai szakpszichológia szakot végezte el, és pszichológiai témából doktorált. Emellett hegesztő-, matematikai és számítástechnikai-, valamint munkavédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett.
A Mechanika, a Géprajz-gépelemek, a Munkavédelem, az Ergonómia, a Gépek biztonsága és a Biztonságtechnika tárgyak tárgyfelelőseként, oktatójaként 5 évtizede rendkívül magas színvonalú és lelkiismeretes oktatói és oktatásfejlesztési munkát végzett. Meghívott előadó volt a BME-n, az Iparművészeti Főiskolán, az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetben, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Kutatói munkásságának eredményeit számos, tanulmány, jegyzet és tankönyv fémjelzi.
A Műszaki alaptárgyi tanszék, majd a Gépszerkezettani és biztonságtechnikai intézet vezetőjeként vezetőként is hozzájárult az intézmény fejlődéséhez. Meghatározó szerepe volt abban, hogy széles intézményközi együttműködéssel létrejött a Biztonságtechnikai mérnöki szak.
Emlékét megőrizzük, a Bánki Kar saját halottjának tekinti.
Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy Kártyás Gyula címzetes egyetemi docens, oktatási főigazgató 2018. október 3-án este elhunyt.
Gyula 1972-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola műszaki tanári szakán. Szorgalmas, aktív hallgatóként tevékeny tagja volt a diákvezetésnek. A kollégiumi hallgatók életét jól ismerve és képviselve, tagja volt az Országos Kollégiumi Tanácsnak is. Végzése után kollégiumi tanár, majd pár év elteltével a Bánki Kollégiumának igazgatója lett. 1979 óta oktatója az Óbudai Egyetemnek illetve a jogelőd főiskoláknak. Kezdetben automatizálás, energetika tárgyakat tanított, majd a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Intézet munkatársaként társadalmi ismereteket és szociológiát. 1991-től 2000-ig a Bánki Tanulmányi Osztályát vezette, majd 2000-ben a Budapesti Műszaki Főiskola megalakulásakor oktatási főigazgatóként az egyetem oktatásszerzvezésének élére állt.
Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, az egyetemi közös szabályzatok megalkotása.
2003-tól tagja az egyetem legfelső vezető testületének, a szenátusnak. 2014-ben kiemelkedő oktató-nevelő munkája, iskolateremtő munkássága, oktatásszervezői feladatainak színvonalas ellátása, több évtizedes vezetői tevékenysége elismeréseként Trefort Ágoston-díjat vehetett át Balog Zoltán oktatási minisztertől.
Munkáját mindig nagy hozzáértéssel, elhivatottsággal és szerénységgel végezte. Véleményalkotását, legyen az szakmai vagy személyes, mindig az átgondoltság, és a mértékletesség jellemezte, melyben egyszerre volt jelen az őszinteség és a tapintat is.
Nem felejtjük el, hogy köztünk volt és hogy iskolateremtő tudást adott át nekünk munkájában, munkatársként, vezetőként, barátként.
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2018. május 12-én tragikus váratlansággal elhunyt
kedves hallgatónk, kollégánk, Piros Gergő.
29 évet élt.
Piros Gergő a Dékáni Hivatal munkatársa, hallgatói szerződéssel 2016. november 1-je óta dolgozott nálunk 4 órás munkaidőben, külkapcsolati munkatársként. Mechatronikai mérnöki tanulmányait nálunk folytatta. Hallgatóként és kollégaként is odaadással, a kar érdekeit maximálisan szem előtt tartva nagy hozzáértéssel és tapasztalattal végezte munkáját. Jó kapcsolatot ápolt hallgatókkal, oktatókkal, vezetőkkel egyaránt.
Egyetemre kerülését követően csatlakozott a Bánki Média Körhöz. Az egyetemi rendezvényeken való aktív részvétel után a Bánki Donát Hallgatói Önkormányzat tagjaként, koordinátori pozícióban segítette a hallgatók mindennapi életét. Aktív, kitartó munkájának köszönhetően rövid időn belül a hallgatói önkormányzat általános alelnöke lett, mellyel párhuzamosan a Bánki Média Kör vezetői tisztségét is ellátta. Kollégái és barátai jókedvű, nyitott és önzetlen embernek ismerték meg. Az alelnöki tisztség után a hallgatói önkormányzat elnöki posztját töltötte be. Egész munkássága során szívvel-lélekkel a hallgatókért tevékenykedett, minden idejét mások segítésére fordította. Nemcsak a hallgatóknak, hanem a kari vezetésnek is nagyon sokat segített, mindig számíthattunk rá. Elnöki feladatain felül a meglévő bánkis hagyományokat tovább mélyítette, a Bánki LEGO nap szakmai színvonalát növelve értékes országos versennyé fejlesztette. Létrehozta a PAHF-t (Program a Hallgatók Felzárkóztatásáért), amelyben a tehetséges hallgatók tartottak foglalkozásokat a többi hallgatónak. Diplomaátadó ünnepségeinken többször búcsúztatta a végzősöket. Tagja volt a Szenátusnak, a Kari Tanácsnak és számos bizottságnak. Elnöki tisztségéről leköszönve is folyamatosan segítette az új elnökség munkáját tanácsaival, példamutató magatartásával. A Bánki Kar Iskolaszövetkezetének létrehozásában aktív szerepet vállalt, amelyben a hallgatók szakmai gyakorlatának megszerzését segítette.
A Dékáni Hivatalnál betöltött munkaköre szerint részt vett a kart népszerűsítő rendezvények szervezésében és lebonyolításában, közreműködött a beiskolázási programok előkészítésében, végrehajtásában. A PR Bizottság delegált tagja. A beiskolázási kampányunk során országszerte számos középiskolában mutatta be karunkat, képzéseinket, a nyílt napokon színes előadásában mutatta be a Bánki Kart a végzős középiskolásoknak, illetve a szeptemberi regisztrációs héten ő tartotta az elsőévesek számára a kari tájékoztatót. Médiaköri tapasztalatait, fotós tehetségét több rendezvényen tudtuk igénybe venni, neki köszönhetőek például a 2017. évi RECCS Tésztahíd-építő Világbajnokságon készült képek.
Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük, a szívünk szakad meg, de különösen felfoghatatlan és érthetetlen, ha egy fiatal, egészséges, nagy jövő előtt álló ember élete szakad meg előzmény nélkül, ennyire hirtelen.
Még harminc éves sem volt…
Osztozunk a szülei, két testvére, rengeteg barátja gyászában.
Hallgatótársai, a Hallgatói Önkormányzat, a Bánki Kar munkatársai nevében búcsúzunk:
Mély megrendüléssel értesültünk a szomorú hírről: életének 79. évében, 2017. október 11-én elhunyt Dr. Váradi András főiskolai docens, az Óbudai Egyetem jogelőd intézményének, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Gépgyártástechnológiai Tanszékének volt tanára, tanszékvezetője.
Dr. Váradi András 1962-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1987-ben „Villamos kapcsolók érintkezése” témából írta meg doktori disszertációját. 1968-tól 2008-ig, 40 évet töltött el gépészmérnökök oktatásában, a Bánkiban.
1962-től 1968-ig az iparban dolgozott, ahol a GANZ-Mávag mérnökeként nagy gyakorlatot szerzett a forgácsolási folyamatok gyártástechnológiájának tervezésében. Tapasztalatait eredményesen kamatoztatta oktatási munkájában. 1969-ben, az akkor létesített Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán a Forgácsoló megmunkálás tantárgy tárgyfelelőse lett, melynek oktatását és gondozását nyugdíjazásáig végezte.
Tevékenyen részt vett az oktatásfejlesztési munkákban, a tanszéki kutatásokban és az iparhoz kapcsolódó fejlesztési munkákban. Irányította a Gépgyártástechnológiai Szakcsoport munkáját, s részese volt a tanszék vezetésének.
1987 – 1990 között a Gépgyártástechnológiai Intézet oktatási intézetigazgató-helyettese: Bekapcsolódott a tantervek korszerűsítésébe, az új ágazatok – Gyártóeszköz-szerkesztő, NC-technológus, Gyártásszervező – oktatási tervének kidolgozásába, az Automatizált gyártás tantárgy kialakításába.
1993 – 2003 között a Gépgyártástechnológiai Tanszék tanszékvezetője: vezetésének időszaka alatt az 1996-os tantervreformot követően komoly szakmai kihívást jelentett a posztgraduális képzések kereteiben a Termékfejlesztő és Minőségügyi szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeinek és tanterveinek kidolgozása. A képzések sikeresen beindultak, és a hallgatók oktatását – jelentős óraszámban – a Tanszék dolgozói látták el.
Erre az időszakra esett az AIFSZ, Akkreditált Iskolarendszerű Felsőfokú Szakemberképzés beindítása is. A gépipari mérnökasszisztensek képzéséhez a Tanszék szintén jelentős műhelyi, laboratóriumi és tantermi oktatással járult hozzá. A Tanszék vezetése mellett több éven keresztül a Bánki Tanácsának elnöke volt.
1997-től a gépészmérnöki szakon a Tanszék az új CAD/CAM szakirány gondozója (kibocsátó tanszéke), továbbá jelentős szerepet vállalt a műszaki informatika szakon indult Tervezőrendszerek szakirány oktatásában is. A Tanszék az 1997/98 tanévben jelentős erőfeszítéseket tett az általa gondozott tantárgyak laboratóriumi háttérigényének magas szintű kielégítésére, a korszerű számítástechnikai infrastruktúra kiépítésére. A Tanszéken – támaszkodva a főiskola támogatására – jött létre az ország egyik legkorszerűbb CAD/CAM laboratóriuma.
Váradi András 1963-tól aktívan részt vett a Gépipari Tudományos Egyesület munkájában. 2003-tól szerkesztőbizottsági tag a Gépgyártás c. műszaki szaklapnál. Több szakkönyv, jegyzet, szakmai-tudományos cikk szerzője, illetve társszerzője. Széles látókörű, kiváló gyakorlati ismeretekkel rendelkező mérnök, segítőkész kolléga, a műszaki problémák racionális, gyakorlatközeli megoldását kereső céltudatos ember volt, aki mindig a csapatban való dolgozást, egymás segítését, a közös munka értékeit tartotta szem előtt.
Gyászolják munkatársai és sok-sok tanítványa, akik Tőle nem csak a forgácsoló technológia rejtelmeit, hanem mérnöki gondolkodást, pontosságot és munkaszeretet is tanultak.
Kedves Bandi! Isten Veled, nyugodj békében, emlékezni fogunk Rád!
A Bánki vezetése, dolgozói és a Gépgyártástechnológiai Tanszék közössége nevében
Amennyiben szükséges, oldalunk cookie beállításait az alábbiakban tudja módosítani.
Feltétlenül szükséges sütik
Ezen sütik a weboldal rendeltetésszerű használatát biztosítják, a weboldal megfelelő működéséhez szükségesek, éppen ezért ezek használatát nem lehet megtiltani.
Funkcionális sütik
Az oldal statisztikai, elemzési célra sütiket használ (pl Google Analytics), azonban a weboldal ezek elfogadása nélkül is használható.
Ezeknek a sütiknek a használata segíti a munkánkat az oldal működésének javításában.
Please enable Strictly Necessary Cookies first so that we can save your preferences!